Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

V. A város fejlődése a felszabadulás után - 1. Cegléd társadalmi, gazdasági története a felszabadulástól a fordulat évéig (Boőr László)

С) AZ ÉLETVISZONYOK ALAKULÁSA 1945—1948 KÖZÖTT Cegléd város határában több mint 3 hónapig állott a front, majd Budapest és környékének kiéhezett lakossága lepte el az amúgy is sokat szenvedett várost. A város gazdasági veszteségei a háborús események következtében jelenrtősek voltak: mezőgazdasági terményvesztesége meghaladta a 108 000 q-t (ezen belül 30 000 q búza, 30 000 q árpa, 13 800 q kukorica, 1200 q burgonya), elpusztult a lóálkraiánynak 86%-a, a szarvasmarha^áulománynak 87%-^a, a sertésállománynak 95%-a, a juhállománynak 100%-a, és jelentős értékű volt az aprójószág-veszteség is,

132 Az állatállomány háborús veszteségeit növelte, hogy 1945 tavaszán Cegléd száj- és körömfájással fertőzött terület volt. ugyanakkor a járványt megakadályozó gyógyszerek nem álltak rendelkezésre.

133 A város háztartása teljes egészében felborult, a bevételek nullára csökkentek, a városi üzemiek csak későn kezdték el működésüket, akkor sem voltak jövedelmezőek, adófizetés meni volt; a kiadások jelentősen megnőttek. (Háborús károk, helyreállítások, ellátás.) Magánépítkezések 1945-ben egyáltalán nem voltak, a középítkezések is csak a károk helyreállítására szorítkoztak. 1945 tavaszán a legsúlyosabb gondot a lakosság élelmezése jelentette. Az áruhiány következtében virágzott a csempészet, a feketekereskedelem. A város tanácsa már 1945. január 17-én szükségesnek tartotta a legfőbb élelmiszerek árainak maximálását.

134 Ennek ellenére az élelmiszerek hivatalos árai már január 30-án 6—8-szorosára emelkedtek a november 4-e előttiniek.

135 A termelés és élelmiszer-feldolgozás érdekében a város vezetősége is „élt" a cserekereskedelem adta lehetőséggel: lisztért és étolajért Budapestről kenőolajat,

136 pálinkáért szenet cseréltek. „Egy q szénért másfél liter pálinkát adtunk" — írta a polgármester.

137 Ezekben a hónapokban mindennapos gond volt a megélhetés. Komor képet fest erről a polgármester hangulatjelentése: „Budapestről, a vármegye közellátási kormánybiztosságától nagymennyiségű zöldség, főzelék és gyümölcsfélék bevásárlására kaptunk utasítást. Az árak igen magasak... Városunkban sem hús, sem zsír, sem cukor nem áll a lakosság rendelkezésére."

138 1945. május végén a polgármester 19 000 ellátatlanról tesz jelentést,

139 de még 1945 szeptemberében — tehát közvetlenül a betakarítás után — is 14 800 volt az eBátatlanok száma. Jellemző a „készletre", hogy a lisztre és a kenyérre a jegyrendszert csak 1945. szeptember 15-től tudták bevezetni, mert nem volt annyi élelem, amelyet a rendeletben megszabott fejadagként szét lőhetett volna osztani.

140 Októberben a városban a kenyérfejadagok nehéz testi munkások számára 40 dkg, más dolgozóknak 20 dkg volt naponta. (December hónapban ezt is csökkenteni kellett ,napi 20, illetve 15 dkg-ra.)

141 Aggasztó a cukorellátás is: október 15-én írta a polgármester a közellátási kormánybiztosnak: „A ceglédi gyermekek a felszabadulás óta, tehát éppen egy éve, nem részesültek cukorellátásban."

142 1945 nyarán az ipari üzemek közül csak kevés kezdte el működését, ezzel is nehezítve az ellátási gondokat.

143 A kisipar szinte kizárólag a szovjet hadsereg részére termelt, mert nyersanyag szinte egyáltalán nem maradt. (A szovjet és román katonaság a rendelés mellé nyersanyagot is adott.)

144 Mivel a mezőgazdasági termények árainak rögzítése nem sikerült, „a feketepiac hiénái mindent felhasználtak, hogy a termeivényekhez bármi áron is hozzájussanak", így „azok nem a közehatas biztosítására, hanem egyszerűen a készletgyűjtési lázban nyertek kielégítést".

145 Cegléden is hiába az internálással való fenyegetés, az éhező lakosság közvetlen látványa, itt sem volt ritka a feketekereskedelem, vagy a 441