Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)
szített, bronz harci balta (VI. t. 11. — ún. cófalvai típusú, nyéllyukas fokosbalta) az erdélyi—tiszántúli fémműves központok terméke. 61 Dunántúli eredetű a vatyai kultúrában a gömbfejű tű 62 (VI. t. 7.), a kettőskúp-fejes tű (VI. t. 8.) pedig a füzesabonyi kultúrára jellemző 63 ékszer. Sajátos, vatyai ékszerfajta a gomba alakú, átfúrt fejjel készített nehéz tű. 64 A ceglédi két tűpárt (CKM 55.1.16—17., 19—20. — 2. kép 4—5.; VI. t. 3—6.) karcolt, vonalkázott háromszögek, a szárakon pedig körbefutó vonalszalagok díszítik. Ehhez a csoporthoz tartozik egy kúpfejű, kopott díszítésű tűpár (CKM 55.1.15., 18. — 2. kép 1.; VI. t. 1—2.) is. A füzesabonyi, kettőskúp-fejű tűknek vatyai továbbfejlesztése, a lapos, kettős kúpos, „diszkosz" alakú fejes tűtípus, 65 a ceglédi példány (VI. t. 9.) feje vonalkázott háromszögekkel díszített. Egy bizonytalan rendeltetésű, ritka dísztárggyal (VI. t. 10.) zárjuk a vatyai bronzleletek ismertetését. A CKM 55.1.21. lelt. sz. tárgy — szerepel az 1925. évi öreghegyi leleteket ábrázoló fényképen (CKM fotógyűjtemény 221.) is — bronzlemezből kivágott szalag, középen csúcsosan kiemelkedő résszel. Kiterített hossza 15 cm, magassága a kiugró résznél 4,5—5 cm lehetett — erősen korrodált szélei miatt az eredeti magasság nem mérhető. A 3,9—4,8 cm átmérőjűre körbehajtott szalag végei egymásra futnak, szalagvégeken 2—2 szegecslyuk (nem fedik egymást) található. Karcolt díszítése: a tárgy körvonalait 3—3 vonalból álló szalag kíséri, a kiemelkedő részen hármas vonalakból alkotott háromszög, a szalagrészen ferde vonalcsoportok között 2—2, vonalakkal kitöltött háromszög ismétlődik ötször (2. kép, 6.). A Pákozd-Várhegy késő vatyai településen, kis kincsleletben talált, ugyanilyen alakú tárgyat összehajtott homlokdísznek tartják, 66 ami az öregszőlőki, éppúgy körbehajtott, s a szalag végein, a pákozdival egyezően, 2—2 kis szegecslyukas dísz ismeretében már nem tűnik valószínűnek. 1880-ban, az „uradalmi erdő mellett", szőlő alá fordításkor (feltehetőleg a Kámán-erdő melletti szőlőföldekről van szó) urnasírokat 67 találtak; Ezek, valamint az Örkényi út mellett, Zsíros János földjén talált edények egy része 68 talán vatyai temetőkből került felszínre. Késő vatyai, valószínűleg sírleletből származó tárgyakat (kettő, gombos fejű tűt és kettő kisméretű füles bögrét) ajándékozott 1868-ban Uhl Károly Ceglédről az MNM-nak. 69 Cegléd-Madarászhalmon, az Árpád-kori temető területén egy zárt, félhold alakú, bronzcsüngőt — az i. e. XIV. századi, ún. koszideri korszak jellegzetes ékszerfajtáját — is találtak 70 (XII. t. 6.). I. e. 1300 körül, nagyarányú népmozgalmak következtében lezárult a koszideri korszak békés fejlődése. A Rajna és az Alpok közötti területről származó s a Duna mentén kelet felé is terjeszkedő halomsíros kultúra támadása ekkor vetett véget a vatyai kultúra és Kelet-Magyarország középső bronzkori műveltségei életének. Az új korszak, a késői bronzkor (i. e. XIII— IX. század) évszázadaiban vidékünkön a közép-európai műveltségi körhöz tartozó halomsíros kultúra, majd a halomsíros kultúra törzsterületén kialakult, vidékünkre nyugat felől érkező, urnasíros kultúra népcsoportjai éltek. Életmódjukra a korábbinál alacsonyabb színvonalú földművelés és az állattenyésztés megnövekedett szerepe a jellemző. A korszak egyúttal a bronzművesség igazi kiteljesedésének korszaka, a nagy területeket ellátó, tömegtermelésre képes, fémműves központok kialakulásának és virágzásának időszaka. 71 A késő bronzkori leletek ismertetését a múzeumnak egy, közelebbről ismeretlen — feltehetően ceglédi — lelőhelyről származó edényével (XIII. t. 1.) kezdjük. A sötétszürke-fekete színű, vállán két, függőleges bordával díszített, a 52
