Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

Bella Lajos, Hülebrand Jenő és Tompa Ferenc vezetésével — a Közép út menti szőlőföldeken.

50 Az ásatást vezető szakemberek sajnos nern tették közzé eredményeiket, ásatási feljegyzéseik nem maradtak fenn, a Kossuth Múzeumba került leletanyag nagyobbik fele pedig (a múzeum leltári feljegyzéseivel együtt) 1944— 45-ben elpusztult. A temetkezés módját néhány elejtett szakirodalmi megjegyzésből, részletesebben a ceglédi helytörténészek feljegyzéseiből ismerjük.

51 A sírokat — a korábban futóhomokos terület természetes feltöltődése miatt — szokatlanul mélyen, 1,5—2 m — Oppel Jenő szerint 2,5—3 m — mélységben találták meg. A vatyai kultúrára jellemző, hamvasztásos temetkezési szokásnak

52 megfelelően az öregszőlőki sírok is urnasírok voltak: az égett embercsontokat (hamvakat) egy-egy, nagyméretű, általában 40—50 cm magasságú, hasas edénybe, az urnába (X—

XI. t.) helyezték. Az urna szájára először egy kisebb, erre egy nagyobb tálat (VIII. t. 16—17., 20—21 ; IX. t. 1—4., 6.) helyeztek, máskor tállal és fazékkal fedték be. Az urna mellé, ritkábban az urnába egy-két kis ivóbögrét (VIII. t. 1—15.) raktak. Hasonló temetkezési szokást figyeltünk meg az öregszőlőki temetőtől kb. 1 km-re É-ra, a Kenderföldeken, ahol a téglagyári agyagbányánál hat, vatyai urnasírt tártunk fel 1978-ban és 1981-ben.

53 A hat sir közül (mélységük 50—85 cm) négyben a szokványos urnában, egy sírban pedig fazékban (3. sír) találtuk a hamvakat; az 1. sírban az urnától Ny-ra, a 2. és 4. sírban az urna DK-i oldalára helyeztek egy-egy kis, füles bögrét (1. kép). Az 1981-ben feltárt 6. sírban nem találtunk hamvakat sem az urnában — benne a beszakadt fedő tálak töredékei hevertek —, sem mellette — valószínűleg jelképes temetkezés volt. Az Öregszőlőkben urnasírok között néhány (Párducz Mihály szerint

54 talán 16), velük azonos mélységű, csontvázas (zsugorított és nyújtott testhelyzetű

55

) sírt is találtak. Régészeti szakirodalmunkban e sírokat a vatyai kultúrához, ill. a műveltség késői szakaszához sorolták.

56 Meg kell jegyeznünk, hogy e sírokról s leleteikről dokumentáció nem maradt fenn. A már említett, középső rézkori és az alább ismertetendő, késő vatyai leleteken kívül olyan késői bronzkori, szkíta vagy kelta és szarmata tárgyakat ismerünk a lelőhelyről, melyek akár e csontvázas sírokból is származhatnak. A sírokból ránkmaradt, középső bronzkori leletanyag egyértelműen a vatyai kultúra késői fázisába sorolható.

57 Erre a korszakra jellemző, változatos díszítésfajták (sekély árkolások, árkolt bütykök, bekarcolt vonalakkal kitöltött háromszögek, vonal-pont kombinációk, pontsorok, pontcsoportok, karcolt vonalak, valamint a különböző, többnyire csúcsos bütykök, ujjbenyomással tagolt, hosszúkás bütykök és bordák) a korábban alig díszített urnákon, tálakon gazdag változatosságban jelentkeznek (VIII—

XI. t.). Alig van díszítés viszont a kisméretű bögréken (VIII. t. 1—15.). Az edénymű vess égben is érezhető idegen hatások forrását jelzik a temetőben előkerült, a szomszédos műveltségek által készített tárgyak. A dunántúli mészbetétes edények kultúrájának északi (CKM 55.1.38., 159 — VI. t. 13.) és déli csoportjai;

58 a dél-alföldi, perjámosi kultúra (CKM 55.1.34—35. — VI. t. 12.; VII. t. 1.); Kelet-Tiszántúlról a gyulavarsándi kultúra tájai és bögréi (CKM 55.1.29., 32., 46., 134., 156. — VII. t. 2—6.) és a füzesabonyi kultúra (E—ÉK-Magyarország) edényei (CKM 55.1.147., 286—287. — VII. t. 7—9.) tanúsítják, hogy a késő vatyai lakosság minden szomszédjával szoros, elsősorban kereskedelmi kapcsolatokat épített ki.

59 Ezt támasztják alá a temető bronzleletei

60 is. Az 1927-ben talált, karcolt spirálmotívumokkal dí-