Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

ban is. Viszonylag keveset tudunk azonban a műveltség itteni településeiről. 1972-ben, a Körösi úttól K-re levő ÁFOR-telep építkezései során a kultúra egy korai telepét (és szarmata temetőt) bolygatták meg.

39 TopáZ Judit feltárt egy lakógödröt, amelyik mindössze 50 om mély volt. Leletanyagra a kerámia díszítetlensége jellemző, eszközöket csupán egy csiszolt kőbaltatöredék képviseli (IV. t. 10.). Bizonytalanabb a Kengyelben levő település

40 kora. A kb. 500X 300 m-es, a környéknél alig magasabb területet széles mélyedés — hajdani folyócska medre — övezi, amit csak keleten szakít meg egy keskeny (újkori?) földnyelv. A lelőhelyről elég jellegtelen edénytöredékek és egy füles bögre (V. t. 3.) mellett kőbaltatöredékeket (VI. t. 6., 9.), agyag orsógombot (VI. t. 1.) és egy edénytartó-töredéket (V. t. 4.) őriz a CKM. Az edénytartó a Tisza-vidék középső bronzkori falvaiban gyakori, déli eredetű „konyhai" eszköz: a tűzhelyből kiemelt főzőedényt állították bele, hogy az ne billenhessen fel. A kengyeli darab az áttört falú változatokhoz tartozik.

41 A telep természetes védettsége (nincs nyoma annak, hogy a meder kanyarulatát árokkal összekötve alakították volna szigetté a lelőhelyet), illetve könnyen védhetősége s a leletanyag alapján is az látszik valószínűbbnek, hogy itt a vatyai kultúra késői időszakában (i. e. XV— XIV. század) létesült település. Leletanyaga szerint késő vatyai lelőhely — minden bizonnyal település — található a Gerje É-i partján, a Nagyréten^

2 valamint a patak mocsarait délről határoló, partos részen, a Tehenes tanya környékén.

43 A régészeti szakirodalomban általában temetőként tárgyalt öregszőlők (öreghegy) lelőhelyen településre utaló leletek is előkerültek. Hühner Emil számolt be arról, hogy 1902-ben, az Orosz-féle szőlőben „több tűzpadot" is találtak; mások szőlőjében pedig ő gyűjtött orsógombokat, őrlőkőtöredékeket, „hálónehezéket".

44 A 20-as és 30-as évek ásatásaiból származónak nyilvántartott leleletek közül a dörzsölőkövek (CKM 55.1.27—28.; V. t. 7.); a nagyméretű (h.: 21 cm), sötétzöld kőből csiszolt, lapos kőbalta (OKM 55.1.298. — IV. t. 8.); az ujjbenyomkodással díszített, ovális aljú, kiégetett agyagnehezék (CKM 55.1.297. — V. t. 6.) és egy kiöntős, nyélcsöves agyagkanál (CKM 55.1.26. — IV. t. 5.) — ez utóbbi a bronzöntés egyik eszköze — nem sírleletek. 1975— 76-ban, Varga István hétvégi telkéről (az öregszőlőki Közép út elején, tehát a 20-as, 30-as évek ásatásainak színhelye közelében) késő vatyai és késői bronzkori edény töredékekkel egy szarvasagancsból faragott, 11,5 cm hosszú, díszítetlen zablaoldaltag

45 (IV. t. 3.) került a CKM-ba.

46 Ujabban kőbaltatöredéket, orsómbot (IV. t. 2., 7.) és agyagnehezéket (V. t. 5.) hoztak be az öregszőlőkből, a téglagyári agyagbányák környékén (KercderföZdek dűZő K-i része) pedig egy csontárat (IV. t. 4.) találtak. Valószínűleg öregszőlők a lelőhelye az 55.2.7. lelt. sz. csonka parázsborítónak

47 (V. t. 1.). A felsorolt eszközök, szerszámok nem fordulnak elő a vatyai sírok mellékletei között, viszont a közülük jól keltezhető zablarúd és parázsborító középső bronzkori, vagyis a vatyai kultúra leletei — esetünkben telepleletei — közé sorolandók. Közelebbről ismeretlen, ceglédi lelőhelyről két lapos, hosszúkás, ún. halsütő tálat — ez az edénytípus szintén a DK-európai parasztkultúrák jellegzetes öröksége a Tisza-vidéki korai és középső bronzkori telepeken — találunk a CKM-ban (V. t. 2.), valószínűleg a vatyai kultúra készítményei.

48 A vatyai kultúra legjelentősebb, ceglédi emlékei az öregszőlőkben (régebbi, a régészeti szakirodalomban ismertté vált neve öreghegy) levő temetőből kerültek napvilágra. A századfordulón talált leletekről Hühner Emil számolt be.

49 1924 és 1934 között több száz sírt ástak ki — jórészt az MNM munkatársai, 50