Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)
CEGLÉD A II. VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN 1938-ban inagy szervezkedésbe kezdtek a nyilasok. Szálasi is járt Ceglédem; majd az irredentizmus és revizionizmus hullámai öntötték el a város jobbratolódott rétegeit. Díszközgyűlésen szavaztak köszönetet Hitlernek és Mussolininek a Felvidék „visszatérése" alkalmából. 1939 J ben már három nyilaspárt működött a városban: a MNSZP Hungarista Csoportja; a Festetich-féle MNSZP és a Magyar Nemzeti Front. E szervezeteknek mintegy 700 tagjuk volt. 44 1939-ben országgyűlési választásokat tartottak: a kormánypárt, a Kisgazda párt és a Nyilasikeresztes párt jelöltje közül vitéz Zsengellér József ny. csendőr századost választották meg Cegléden a Nyilaskeresztes Párt programjával, 5683 szavazattal. A város vezetősége döbbenten vette tudomásul a nyilas jelölt győlzemét, pedig ha végiggondolják saját tevékenységük irányvonalát az ellenforradalom 20 éve alatt, látniuk kellett volna, hogy saját népellenes politikájuk készítette elő az utat a nyilasok választási győzelméhez. A H. világháború éveiben a város társadalmi problémái még inkább súlyosbodtak. A nagyarányú bevonulások következtében a családok kereső nélkül maradtak és a végsőkig elkeseredett emberek, asszonyok több alkalommal megrohamozták a városházát, a polgármestertől erőteljes intézkedéseket követelve mindennapi kenyerük érdekében. A polgármester e végső helyzetben a valóságot jelentette az alispánnak: „Tény, hogy ennyi teljesen lerongyolódott, rosszul táplált ember még egy évben sem fordult meg hivatalomban, mint ezen a télen. A gyerekeket nem képesek táplálni és gyógykezeltetni, a szélsőséges téli hideg, a fűtetlen lakás és az ifluenzajárvány miatt sok a beteg, mert itt tavasz előtt nem lesz munka." 45 ínségmunkákra fordítandó pénzekért könyörgött; segélykérelmek tömegét utasította el pénz hiányában, ezek a segélykérelmek ma is megtalálhatók a városháza irattárában. (ND) A közellátás terén is nagy volt az elkeseredés, a jegyre sem lehetett megkapni a szükséges dolgokat. A helyzet katasztrofális mélypontra zuhant az ország német megszállása után (1944. márc. 21.) és 1944 júliusában súlyos bombatámadás érte a várost, igen sok halottal és sebesülttel. A helyi lapok részletesen beszámoltak mindenről és nem értik, hogy miért sújtotta a várost mindez; mintha nem tudták volna, hogy Cegléd vasúti csomópont és a német hadiszállítások itt bonyolódnak le. Minden kegyetlen és brutális rendeletet végrehajtottak még a haláltánc idején is. A város vezetői büszkén jelentik, hogy az elsők között hozták létre a gettót. (A zsidó templom környékén jelöltek ki 28 házat e célra.) A város tüzelőellátása is mélypontra zuhant, ezért a polgármester elrendelte a Csemőben levő, város tulajdonát képező 2 hold erdő kivágását. De már semmi sem segített a régi rezsim emberein. Ebben a pattanásig feszült helyzetben a kommunista szervezők sem tétlenkedtek. Ébresztgették a megfélemlített nép lelkiismeretét, felkészítve őket a közeli felszabadulásra. Ez agitáció során letartóztatták és internálták Németh Sándor asztalossegédet 46 (aki 1945->ben a város MKP-titkána lett). Jelentős esemény volt a város vezetésében bekövetkezett változás: 1944 júniusában dr. Sárkány Gyula polgármestert, aki a városban az ellenforradalmi rendszer első embere volt 25 éven át — Hódmezővásárhelyre nevezték ki polgármesternek. Utóda dr. Osváth Gábor hódmezővásárhelyi tanácsnok lett, akinek a város feletti hatalomból csak 5 hónap jutott. A szovjet csapatok előretörése a Tiszáig, 47 annyira megrémítette a város vezetőit, hogy éjnek idején, mindent hátrahagyva, szégyenteljesen elmenekültek
