Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

végzett munkája miatt. A törvényszék és a Tábla egyesítette a két ítéletet: 2 év 3 hónapban, amelyet a Kúria szintén jóváhagyott.

40 Kozma, Hunya és Tisza Antal eme perével kapcsolatban egy dokumehtuméiltékű börtönballadát találtam, amelyben nevüket, hitvallásukat örökíti meg az ismeretlen szerző. (Néhány sor ebből); címe: Markó utca. Dörren az ajtó. Csönd. Bezárták. Magamra maradtam. Itt vagyok. Ezerszer végigmérem a zárkát. A falon ötágú csillagok. A sarokban fekete táblát látok, Elolvasom minden sorát. Keresem kik voltak itt barátok És a neveken sietek, futok át: Kozma Sándor, bűne kommunista, Tisza Antal, bűne kommunista, Hunya István, bűne kommunista, és végig a hosszú lista ... Nevemet a fekete listára feljegyeztem, magamat a párttal eljegyeztem. A pártnak katonája vagyok, Fegyencsapkámon ötágú csillag ragyog.

41 Kozma, mikor kiszabadult, elvtársai segítségével a Szovjetunióba emigrált, s ott dolgozott tovább Hunyával, Tisza Antallal a magyar proletárok ügyéért. A börtönben elszenvedett kínzások következtében azonban rövidesen meghalt, 1938-ban itthon is holttá nyilvánították.

42 Kozma Moszkvába távozása, Uribán szegényházba kerülése után nehéz helyzetbe került a helyi munkásmozgalom. A hatósági terror, a beépített besúgók az illegális szervezkedést lehetetlenné tették. A legális szervezetek is csak vegetáltak, szerény működésüket is állandóan zaklatták, akadályozták a hatóságok. Az előző években lebukott kommunisták a kisvárosban a rendőrség szeme előtt éltek, s minden lépésüket figyelték, rendőri felügyelet alatt állottak, nem mozdulhattak. Ahogy a háború a vége felé közeledett, a munkásvezetőket internálták, cmunfcatáborokba zárták; mások értelemszerűen visszahúzódtak, s amennyire lehetett betartották a konspirációs szabályokat, amelynek következtében tevékenységük csak igen szűk körre terjedt ki. De ott voltak, s időnként életjelt adtak magukról — szórványos adataink szerint — a felszabadulás közeli reményével biztatták, bátorították környezetüket és elvbarátaikat. A felszabadult országrészeken 1944 őszétől Magyar Kommunista Párt néven működtek a pártszervezetek. Ennek az évnek végén az illegális KB és a felszabadult területeken működő (KB egyesüléséből létrejött az MKP KB, s ezután újjáalakultak az illegális kommunista szervezetek, amelyek negyedszázadon át dolgoztak a magyar szabadságért. Cegléden a földmurikásság volt többségben, s ezért figyelemreméltó, hogy mind a földmunkások, mind a kisparasztok „szétszórtságuk és szervezetlenségük ellenére is, a német vereségek hatására kész voltak résztvermi az antifasiszta harcban és erős antifasiszta hangulat alakult ki országszerte"

43 — ennek nyomait Cegléden is megtaláltuk.