Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)
hetjük (1. t. 15—16.)- Jellegzetes a nyakhajlatot áthidaló, közel derékszögben hajlított, visszanyomott hegyű fül (I. t. 14.). Kevés a vonaldíszes i(l t. 6., 9—13. — egyenes és ívelt vonalak, kettős vonal) töredék, néhány közülük szürke, finom kidolgozású, vékonyodó peremű edényhez (tál vagy csésze) tartozott. Az edénytöredékek között az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának késői szakaszára jellemző darabokat is (bomba alakú fazéktöredék; szögletes fül; szürke, nem pelyvás anyagú, finomkerámia) találunk. 13 Ezért a leleteket a középső neolitikum végére keltezhetjük, a nagyréti újkőkori telepet a szakáiháti csoport lelőhelyei közé soroljuk. Valószínűleg szintén középső újkőkori település volt a Kápolnahegyen és a Kövesparttól 5—600 méterre DNy-ra, ahol pelyvás anyagú edénytöredékeket, az utóbbi lelőhelyen retusált pengekaparót gyűjtött Benkő Zsuzsanna} 1 * Vidékünk az újkőkor késői szakaszában (i. e. 4000—3400) a szakáiháti csoport helyét elfoglaló tiszai kultúra elterjedési területéhez tartozhatott. Ebből a korszakból még nem ismerünk ceglédi leletet. Az újkőkor folyamán az Alföld az égei-anatóliai eredetű, paraszti kultúrkör északi peremterületéhez tartozott. Erre a viszonylag fejlett földművelő technika (a talajváltó gazdálkodás, búza és árpa termesztése), a földművelést kisegítő állattartás (juh és kecske, szarvasmarha) mellett, s az előbbiek következtében a tartós, állandó — néhány évtizedig, sokszor évszázadokon át lakott telephelyek — települések kialakulása a jellemző. 3. A RÉZKOR (I. E. 3400—2000) ÉS A BRONZKOR (I. E. 2000—800) EMLÉKEI I. e. 3400 körül a Kárpát-medencében jelentősen megváltozott a lakosság életmódja. Több, alig ismert tényező hatására a késő neolitikus lakosság gazdálkodásában az állattartás-pásztorkodás kapott nagyobb szerepet, a földművelés gazdasági súlya csökkent. Az életmód változásával együtt új nyersanyagok (az eszközkészítésben a réz; ékszerek anyagaként pedig az arany) felhasználása jelzi az új korszak, a rézkor kezdetét. A pásztorkodással járó, mozgékonyabb életmód rövid életű települései helyett — úgy tűnik — a temetők jelképezték egyegy közösség összetartozását, egységét. Kelet-Magyarországon a korai rézkorban a tiszapolgári kultúra, a középső rézkorban az előbbiből fejlődött bodrogkeresztúrí kultúra népei élték. 15 Igen kevés a korai és középső rézkorból származó, ceglédi leletek száma. A már említett nagyréti halmon egy szürke színű, finomabban iszapolt anyagú, fordított csonka kúp alakú pohár két, nem összeillő töredékét is begyűjtötte Hídvégi Lajos. 16 Jellemző erre a pohárra a perem alatt elhelyezett, vízszintesen átfúrt bütyökfül (letörött) és a fülnél csúcsosan felemelkedő perem (II. t. 1—2.). Ez a pohártípus a tiszapolgári kultúrában és a bodrogkeresztúri kultúra korai szakaszában volt használatos. 17 Cegléd, mint a bodrogkeresztúri kultúra lelőhelye, már évtizedek óta ismert a szakirodalomban. 18 A Téglavető dűlőben — ezen a néven valószínűleg az öregszőlőknek (öreghegy) a téglagyárral szomszédos területeit kell értenünk —, talán az 1920-as évek ásatásai során, egy gömbös testű, magas, hengeres nyakú, peremnél két kis füles ún. tejesköcsög alakú edényt és félgömb alakú csészét találtak. A leleteket közlő Patay Pál felteszi, hogy a két, ép edény sírból kerülhetett napvilágra. 19 A második világháborút csak a tejesköcsög alakú edény élte túl: a sárgásbarna színű, 47