Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

II. A táj a honfoglalás koráig (Dinnyés István)

20,5 cni magas edény a CKM régészeti gyűjteményében 55.4.1. lelt. számon található (II. t. 5.). A késő rézkori, badeni (péceli) kultúra újabb, dél—délkelet felől érkező, erőteljes kulturális hatások, balkáni eredetű népcsoportok beköltözése következtében alakult ki s foglalta el a Kárpát-medence nagy részét. Gazdálkodásában a nagyállattartó pásztorkodás, a szarvasmarha-tenyésztés mellett, fokozatosam, ismét megnövekedett a földművelés szerepe.

20 E kultúra emlékeként tart számon a régészeti szakirodalom két edényt a ceglédi Szűcstelepről, melyeket 1940 előtt a városi múzeumban őriztek, s ma már nincsenek a Kossuth Múzeum gyűjteményében. Az egyik edényről közelebbit nem tudunk, a másik edény a badeni kultúra egyik tipikus edényfajtája, egy fordított csonka kúp alakú, nagy szalagfüles, kb. 8 cm magas merítőbögre volt.

21 A nagyréti dombon több, kiszántott, csontvázas sír és telepjelenség nyomát figyelte meg 1959-ben Hídvégi Lajos.

22 E foltokból s a lelőhely más részein jellegzetes, badeni edénytöredékeket is gyűjtött (II. t. 6—15.). Az 1. sz. foltban állatcsontok és edénytöredékek mellett, vörös homokkőből csiszolt, kis állatfej

23 (medve?), felcsúcsosodó peremű, díszített táltöredék; sötétbarna színű, benyomott pontokkal díszített, füles fazéktöredék és egy gömbszelet alakú, füles csésze töredéke

24 (II. t. 11—12., 15.) voltak. Talán sír nyoma az a folt, melyben 9,7 cm-es kovakést és egy retusált pengekaparót (II. t. 3—4.) talált; egy másikból 3 db, kisebb kovapengét; a 7. foltból — itt embercsontok is megmaradtak — réz karperecet (Hídvégi Lajos gyűjteményében) gyűjtött. Szétszántott szemétgödrök leletei: kovaszilánkok, fordított csonkakúp alakú, magasfülű merítőbögre

25 fenékrésze és egy kannelúrás, széles szalagfültöredék (II. t. 7—8.). A badeni (péceli) kultúra legjellegzetesebb díszítésformái

26 közül a perem alatt elhelyezett, ujjbenyomással tagolt borda (II. t. 13—14.); benyomott, ék alakú vagy kerek pontsor, bekarcolt vonalakkal kombináltan is (II. t. 9—11.) és a sekély, párhuzamos vagy többféle irányú kannelúra (II. t. 6—7.) található meg. A leletanyag a badeni kultúra középső, klasszikus szakaszára keltezhető. A halom DK-i részén sok apró, szabálytalan alakú kova- és kvarctöredék hevert a felszínen; egy pattintott kőeszközöket készítő műhely hulladékanyaga. A műhely kora bizonytalan, hiszen pattintott (és csiszolt) kőeszközöket még a középső bronzkorban is használtak. Cegléd határában több, olyan őskori lelőhelyet ismerünk, amit (vagy a lelőhelyről származó leletek egy részét) a késő meolitikumtól a bronzkor végéig terjedő időszakon belül nem tudunk pontosabban meghatározni. Ilyen a Kövespart; a Bándűlőben а Kígyós-ér környéke; а Kőhalom; Nagy Pál dűlő; 1. sz. Volán telep a Körösi út mellett; Nyúlfüle halom és a Kápolnahegy őskori leleteinek egy része. A bronzkort (i. e. XX—

IX. század) i. e. 2000 körül heves népmozgalmak — sztyeppéi törzsek beköltözése az Alföldre, kisázsiai és délkelet-európai eredetű népcsoportok megjelenése a Kárpát-medencében — vezették be Kelet-Magyarország területén is. Az új korszakot az új nyersanyag, a réz és az ón vagy antimon ötvözése útján nyert bronz használata jellemzi. Ez, a réznél sokkal könnyebben megmunkálható, újra meg újra felhasználható (formába önthető) fém szorítja ki a korszak közepére, az addig döntő szerepet játszó kő- és csonteszközöket. Az emberek új segítőtársának, a háziasított ló tenyésztésének Kárpát-medencei kezdete a bronzkor elejére tehető. Vidékünkön a korai bronzkor (i. e. XX—

XVIII. század) elején a makói csoport élt. A csoport emlékanyagában balkáni, sztyeppéi és késő rézkori ele48