Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

mely legutóbbi elítéltetése következtében 10 évig szünetelt. 1935-ben visszanyerte választójogát. A veterán harcos úgy látta, hogy a ceglédi közélet egyre inkább a jobboldali szélsőségek irányába hajlik; s ebben ismét csak nem tévedett, mert 1936-ban megjelent az első nyilas plakát Cegléden: a Festetich Sándor vezette MNSZP égisze alatt. Csemőből -nagyarányú „kaszáskeresztes mozgalom" jelenlétéről számolnak be ia helyi lapok, amelynek résztvevői „a főleg a szegényebb néposztályból kerülnek ki". A lapok hírt adnak a ceglédi népnyomorról is: 942 család, 3541 lélekszámmal munka nélkül van — ebből a munkaképtelen családfő 278 — 810 családtaggal. Ilyen körülmények között érdemleges munkát a helyi pártszervezet sem tudott végezni. Linhardt Antal, a párt vidéki szervező titkára jelentéseiből is ez tükröződik. Linhardt, aki ritkán jött le Ceglédre, nem sok bizalmat érzett a helyi pártszervezet vezetői tevékenysége iránt... Fennmaradt jelentései 1937—38 között kelteződtek. Ittjártakor főként Urbán Pállal tanácskozott, majd azt jelentette a pártvezetőségnek, hogy a helyi pártszervezet 1934-ben szétesett és azóta nem működött. Urbán ugyan mindig azt ígéri, hogy újjászervezi a pártot, de ennek semmi látható jele. Lentjártamkor 4—5 embert találtam csak Urbán lakásán, egyetértésre nem jutottunk. Az egyes szakmai szervezeteknek van ugyan helyiségük, de ott nem lehet és nem engednek pártszervezetet működni. Több levélben előre jelzett leutazása során nem várta senki az állomáson és Urbán is elköltözött, nem találkoztam vele. Utam ismét eredménytelen volt. S végül levonja azt a következtetést, hogy Urbánnal nem lehet már semmit sem csinálni. A Linhardt-féle jelentésekben benn van Urbán egyéni tragikuma is, mert e jelentések alapján az MSZDP vezetősége lemondott az öreg harcosról. Pedig láthattuk, hogy még 81 éves korában is százakat tudott maga mellé állítani a munkásság ügyéért vívott nem lankadó küzdelmében. A kérdés azonban nyitva maradt: Urbán Pálon állt vagy bukott a ceglédi MSZDP-szervezet sorsa? Ha a mozgalom megfelelő utánpótlást nevelt volna, s nem csupán a veteránok áldozatkészségére hagyatkozik, nagyobb eredményekről számolhatnánk be. Urbán Pál életéből még néhány keserves év volt hátra. A Linhardt-jelentések után a párt havi 20 P-s segélyét 2 P-re csökkentették, s miután családja elhalt, élete végén a ceglédi szegényház lakója lett, a város kegyelemkenyerére szorult, amit a hivatalos emberek nemegyszer az orra alá dörgöltek. Élete utolsó napjaiban volt menye magához vette, s otthont adott neki: itt halt meg a Szűcs-telepen, az anyakönyvi bejegyzés szerint aggkori végelgyengülésben, 1942. március 31-én.

29 Élete az MSZDP megalakulásától kezdve a munkásmozgalomban való, a helyi kereteken messze túlmutató tevékenységgel telt el, közel 50 éven át. Ez az életút példázza, hogy a szocialista leszrrne, a szocialista szervezkedés a magyar parasztság öntudatra ébredt fiaiból is áldozatos, tántoríthatatlan harcosokat nevelt. A szakszervezeti mozgalom a 30-as években Mint említettük, a ceglédi rendőrkapitány a munkáskérdés megoldását abban látta, hogy betiltja a szakszervezetek működését, azzal az indoklással, hogy alapszabály-ellenesen működnek. Enmek érdekében különböző beadványokkal, javaslatokkal fordult a BM-nhez, az alispánhoz és más felettes szervekhez. Fő érve e beadványokban az volt, hogy a szakszervezetek leple alatt tulajdonképpen párttevékenység folyik: az IB-be beépített spionjának adatait használta fel e jelentésekben. Ennek során jellemzi a vezetőség minden tagját, köztük Ur398