Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

bán Pált, hogy a kellő veszélyekre figyelmeztesse feletteseit: betiltási javaslatát azzal fejezte be, hogy „Kegyelmes uram, a fenti adatokat a vezetőség egyik tagjától 'szereztem... és a szervezkedés egy másik tagjától, aki bírja a hatóságok bizalmát..." Ebből láthatjuk, hogy nem is egy beépített embere volt a szakszervezetek vezetőségében, akik egymásról nem tudtak, s így a főrendőr egymással ellenőriztethette adataikat.

30 Egy év múltán 1932-ben dr. Huláin sorozatos denunoiálásával elérte célját, a szakszervezetek munkájának átmeneti szüneteltetését, amelyet a Kisfaludy utcai helyiség használatának megvonásával ért el.

31 Érvelését ugyan semmiféle konkrét bizonyítékkal nem támasztotta alá, de a főispánnak, úgy látszik, így is megfelelt. Ilyen „eredmények után" önelégülten nyilatkozott a helyi lapban a munkásmozgalom „megszüntetéséről": „ ... Mióta az egyes szakszervezeteket hazafiatlan működésük miatt városunkban megszüntettük, szórványos, kisebb csoportok szervezkedésén kívül nagyobb, összetartó megmozdulás nincs. Az elégedetlenkedők a szegényebb osztály fiatalságából adódnak... Ez észlelhető a leventék kisebb csoportjánál. Ezek között sürgősen hazafias propagandát kell végezni."

32 A szakszervezetek működését a hatóságok csak nagyon rövid ideig tudták megbénítani. Ezekből az évekből számos dokumentum bizonyítja a mozgalom intenzitását. Megalakult a malomimunkások szakszervezete is. A hivatalos szervek közölték, csak akkor engedélyezik működését, ha az általuk „kommunistáknak" tartott vezetőségi tagok helyett másokat választanak. Ez megtörtént, s azzial a záradékkal hagyták jóvá megalakulásukat, hogy csak tagdíjat szedhetnek, de szervezeti életet nem élhetnek és taggyűléseket sem tarthatnak.

33 „Cserébe" betiltották a MÉMOSZ helyi csoportjának működését, helyiségüket lepecsételték, s a bútorokat el kellett szállítani onnan. (Ezeket Szalisznyó Ferenc, Rét u. 30. sz. alatti lakására szállították.) Közben egy ál-szakszervezet kísérelt alakulgatni a betiltott MÉMOSZ helyett. A központ érdeklődik, hogy kik is ők, mire azt válaszolták, hogy Szakasits Árpád úr ne keresse fel őket, mert csoportjukat nem a MÉMOSZ keretében akarják megalakítani. A központ szemrehányó hangú levelében jogosan írja : „ ... a Mémosz akkor is harcolt az építőmunkásokért, amikor azok aludtak Cegléden. Miért akarnak most cserbenhagyni bennünket? És vajon kik kaparintották kezükbe a ceglédi épíltőmunkásokat és milyen alapon szervezkednek?"

34 Hosszú levélváltás következett, de végeredményben & szétvert építőmuinkásHszafcszervezetet nem sikerült életre kelteni: még befizetőhelyeket sem sikerült létrehozniuk. Része volt ebben a város társadalmának jobbratolódásának, a helyi nyilasszervezetek előretörésének és annak is, hogy nagyobb üzem, számottevő munkáslétszámmal nem volt a városban.

35 Az illegális KMP működése A gazdasági helyzet súlyosbodásával erősödött az ellenzéki hangulat. 1930 közepén 200 tagú küldöttség követelt a polgármestertől: Munkát! Kenyeret! E megmozdulás a KMP szervezésében jött létre. A párt újra fellendülő munkája eredményeképpen 1931 elején létrejött a falusi osztály új vezető szerve. Irányítására Huny a Istvánt jelölték ki. Az országolt négy kerületre osztották fel, s ezek egyikének vezetője Kozma Sándor volt Cegléden. Sajnos e szervezkedés sem tudott megbirkózni az erőszakszervekkel. A vezetőket 1931. febr. 22-én Budapesten, vezetőségi ülés alkalmával elfogták. A szervezést újból megkezdték és 1932-ben megjelentették a KMP harci 399