Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

vezni, mindössze 42 helyi csoporttal. Ez évben Szentesen kongresszust tartottak és meghatározták a jövő feladatait; földmunkáslapokat adtak ki, hogy a csoportok között megteremtsék az összeköttetést. E lapok eljutottak Ceglédre is és segítették a szétesett csoport újjáalakítását. 1922-ben a belügyminiszter kijelentette, hogy a földmunkások szervezkedését nem tűri, s titkos, bizalmas utasításában kioktatta alárendelt szerveit, hogy miképp járjanak el a földmunkások „nemzetellenes" szervezeteivel szemben. Szervezkedésüket minden eszközzel meg kell akadályozni, őket üldözni, ellenük eljárást indítani és internálni kell. A gyűléseket és összejöveteleket meg kell tagadni. A meglevő szervezeteket állandóan nyugtalanítani kell, hogy a tagságuk elidegenedjen tőle. Ez a hatósági gyakorlat érvényesült mindvégig a földmunkásokkal szemben az ellenforradalmi rendszer egész időszakában; így megérthetjük, miért nem sikerült Cegléden eredményesebb szervező és agitációs munkát végezni Kozma András és Uribán Pál kiszabadulásáig, ök rendelkeztek a kellő politikai tapasztalatokkal, helyismerettel, kapcsolatokkal, jártassággal az illegális munkában, személyes hitelük volt és tekintélyük a földmunkásság között. Vezetésükkel és irányításukkal a szorongató körülmények között, újra beindult a mozgalom — ha kisebb hatósugárral is. Ök voltak az MSZDP, a MFOSZ, az MSZMP és az illegális KMP szervezeteinek, sejtjeinek kulcsemberei. Viszont éppen e sokirányú összefonódás következtében az állandó lebukás fenyegette őket. Nemcsak a csendőrök és rendőrök, nyomozók, hanem a beépített besúgók miatt is. Ha bármilyen megmozdulást észleltek vagy sejtettek a hatóságok, mindjárt Kozmát és Urbánt keresték mögötte. Nagy elszántságra, lelkierőre, kitartásra vallott, hogy ilyen körülmények között is, állandóan munkálkodtak a mozgalomban, saját személyes sorsukkal nem törődve. Az ellenforradalmi rendszer által nagy garral hirdetett Nagyatádi-féle földreform, amelytől a magyar vidéket nyomasztó társadalmi problémák viszonylagos megoldását remélték: lényegében megbukott. Hogyan vallanak erről a ceglédi adatok? Évekig azzal próbálták nyugtatni a földnélkülieket, hogy földhöz juttatják őket a vallásalapítvány 3Ö00 holdjából. Ebből semmi sem lett: kiosztottak ugyan 372 házhelyet (93 kat. hold), 273-an pedig hosszú lejáratú bérlet formájában kaptak meg 1493 hold földet. öröktulajdonba, megváltás útján mindössze 67 hold került.

20 Az infláció erősödésével egyidőben nőtt a munkanélküliek száma. A polgármester jelenti Preszly főispánnak, hogy a város határában fekvő 6—7000 hold szőlőbirtok ellenére a rossz termés miatt a földmunkások nem jutnak munkához és ezért mozgolódásoktól tart. 300 millió korona segélyt kér, melyből utakat, csatornákat, utcákat hozatna rendbe. Az MSZMP ceglédi szervezéséről és az illegális KMP-ről Az MSZMP 1925—1928 között élénk tevékenységet fejtett ki a fővárosban és vidékén. Cegléden és környékén is megindult a szervezkedés Kozma Sándor és Urbán Pál irányításával, akik ebben az időben már letöltötték a Tanácshatalomban vállalt szerepükért a börtönbüntetést. Az MSZMP-nek számos röpirata terjedt el Cegléden és környékén, amelyek ultán az erőszakszerviak nagy apparátussal nyomoztak.

21 Egy iszigorúan bizalmas BM-rendeletben így írnak a Cegléd környéki MSZMP-mozgalomról: „A MFOSZ és a Vági-párt az aratás idejére tervezett isztrájk dolgában kooperál... Az agitátorok a Duna—Tisza közét: Nagykőrös—Kecskemét—Cegléd—Szolnokot vá394