Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)
börtönben volt, nem tudtak eredményes munkát kifejteni. Helyi adatok az MSZDP munkájáról 1926—29 között nem ismeretesek, de az évi pártkongresszusok jelentéseiből tudjuk, hogy Ceglédről szorgalmasan küldik a pártadót a viszonyoknak megfelelően hol csökkenő, hol emelkedő mértékben. E jegyzőkönyvek megemlékeznek arról is, hogy 1925-től a vidéki hatóságok céltáblája a MFOSZ lett, s az üldözések következtében szervezeteik száma országosan 80-ra csökkent. Az 1926. évi jelentés arról számol be, hogy a bethleni reakció a falvakat szinte ostromállapotban tartja s a földmunkásság minden jogát elvették. A párt mindeddig nem tudta megszervezni a földmunkáslap kiadásának jogát, s ezért 1926 októberétől a Népszava pénteki számában adnak mellékletet Föld Népe címmel. 1928-ban hasonló nehézségékről számolnak be: vidéken minden agitációs lehetőséget elzárnak a földmunkásságtól; adóval, mindenféle bírsággal sújtják elvtársainkat, ha elveik mellett kitartanak. De bátrabb hangok is hallatszottak: „Az Erzsébet körútról nem lehet a föld népét megszervezni! — Ki a faluba! — Röpiratokkal alig lehet agitálni!" — Cegléden ebben az évben hat gyűlést tiltottak be a hatóságok. A Munkásotthont elvették a munkásságtól, és ha tudományos előadást vagy kultúrestet akarnak tartani, azzal az indokkal tiltják be, hogy a Munkásotthon a városé s így „saját épületében" nem engedhet semmiféle összejövetelt. A hatóságok hajszája brutális formában nyilvánul meg, pl. Cegléden mondta Takács József, a MFOlSZ egyik vezetője: „Az egy pengős napszám ellen szervezkedni nagy bűne a földmunkásságnak. Ez bolsevista öszszeesküvést jelent a hatóságok szemében. Urban Pál elvtársunk (zajos éljenzés, taps), akinek az volt az egyetlen bűne, hogy kiment Törteire és ismerőseivel a szervezkedésről beszélgetett, egy hónap óta még mindig a Pestvidéki ügyészség fogházában van. (Felkiáltások: Gyalázat! Pfuj!) Meg vagyunk győződve arról, hogy a résztvevők érzelmeit is kifejezem akkor, amikor a pártgyűlésről Urban elvtársunknak üdvözletünket küldöm. Ez a 75 éves öregember... már 35 éve működik a mozgalomban, s a legnagyobb abszurdum, hogy ellene eljárást indítanak. (Felkiáltások: Gyalázat!)" Mi indíthatta a hatóságokat e brutális lépésre? 1929 j ben Cegléden a nagy munkanélküliség mellett nagymértékben csökkentek a munkabérek. A helyi szőlőbirtokosok olcsó béren akarták megfogadni a szőlőmuinikáisokat. Miután ez sem Cegléden, sem Törtelen és Abonyban nem sikerült nekik: a csendőrség összefogdosta a „gyanús" földmunkásokat és 120 embert előállítottak. A hatóságok „kommunista mozgalmaknak" kiáltották ki a földmunkások összetartását (Népszava, 1929. április 9.). Kozma Sándort és Urbán Pált, a mozgalom irányítóit letartóztatták; de a gazdáknak mégis magasabb napszámbéreket kellett fizetni. Tíz évvel a Tanácshatalom megdöntése után, 1929-ben engedélyezték az első népgyűlést az MSZDP részére a városháza udvarán. Kétszázan jelentek meg, többségükben földmunkások. Többek között Farkas István MSZDP-képviselő beszélt a választási aránytalanságokról: Cegléden 40 000 ember él, legutóbb mégis csak 500-an szavaztak, s ez nem lehet értékmérője a választók véleményének. A földmunkásmozgalom Cegléden 1919—1929 között Az újjászerveződő legális munkásmozgalmat elszakították a szegényparasztság mozgalmaitól és az utóbbit magára hagyták. Az egykor virágzó MFOSZszervezeteket a Tanácsköztársaság után csak egyes helyeken sikerült újjászer393
