Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 7. A város és környéke munkásmozgalma 1919–1944 (Nagy Dezső)

gánlaksértés. zsarolás, lopás. Büntetésük 4 (hónaptól hamm évig terjedő börtön. A jelenlevő nagyszámú közönség mindvégig nagy érdeklődéssel kísérte a tanúk kihallgatását — akik mind a vádlottak terhére vallottak —, s Molnár Mihály földműves, a volt „proletárkirály" és a többi direktóriumi tag védekezését. A tárgyalás következő napjain az dbonyi direktórium vezetői álltak a bíróság elé. A közönség ellenségesen nézte a kijelölt védőket és megjegyzéseket tettek rájuk. Az abonyiak után a ceglédi „bűnösök" következtek: Horduszky Leó, aki rekvirálni járt öt évet; Kánya Kálmánné, a „híres utcabizalminő" másfél évet kapott. Neményi Mátyást, a Népakarat szerkesztőjét 17 rendbeli izgatássial vádolták: nyolc évet kapott. A többi vádlott egymás után következett a „kiosztásra", a vádpontok a megszokottak: rekvirálás, izgatás, lopás. A forradalmi törvényszék vezetői 15—15 évet kaptak. Heim Ádám gimnáziumi tanárt lázadással és izgatással vádolták: ügyében 22 tanút hallgattak ki, védője, egykori tanítványa, dr. Tóth László ügyvéd volt. A tárgyaláson kezdetben a hangulat ellene volt, de íkésőbb egyetlen tanú sem vallott terhére. Mindenki mentegette, még az egyház jelenlevő képviselője is ... Végül felmentették. Reiner Albert párttitkár védekezését nem fogadták el, 15 évet sóztak rá. Fodor Antal banktisztviselőt a helyi szükségpénzek bevezetése miatt vonták felelősségre; mentőtanúi jóvoltából csak 8 hónapot kapott, amit kitöltöttnek vettek. Zsadon Miklós a direktórium elnöke izgatásért 6 évet ; Szálkai István elnökhelyettes magánlaksértésért másfél évet. Végül Urbán Pál a legjelentősebb ceglédi munkásvezető pere következett. Ő nem tagadta, hogy 1897 óta állandóan részt vett a helyi szocialista mozgalomban és annak, mint a helyi MSZDP elnöke, 1918-ig irányítója volt; a Károlyi-forradalom alatt a Nemzeti Tanács tagja; a kommün alatt az IB elnöke, majd a Pest megyei direktórium elnökhelyettese. Élete nyitott könyv volt, cikkei, beszédei, munkáslapokban megjelent levelei mind a bíróság asztalán voltak: ezek képezték a vád tárgyát, melyet számos tanú megerősített. Vádolták azzal is, hogy 1919 márciusában, társaival együtt erőszakkal vette át a hatalmat a városban. Ezt azonban nem tudták bizonyítani. Semmiféle köztörvényes bűncselekményt nem tudtak ráerőszakolni, pedig a tőkés vagyon államosítását a lopás kategóriájába sorolták. Az ügyész végül is izgatás és lázítás vadjában marasztalta el. Nyolcévi börtönre, 10 évi hivatalvesztésre és 1000 korona pénzbüntetésre ítélték. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság, hogy 25 éven át szította a munkásságot elégedetlenségre és "túlzott követelésekre". Enyhítő körülményt nem találtak.

13 A ceglédi munkásmozgalom a 20-as években A Tanácsköztársaság megdöntése után a helyi munkásmozgalom újjászervezése elé nagy akadályok sorakoztak. Hivatott és harcban kipróbált vezetői mind a börtönben töltötték több évi, súlyos büntetésüket. Szervezeteik a nagy várveszteség miatt átmenetileg megszűntek. A Bethlen—Peyer-paktunuban az MSZDP vállalta, hogy nem fogja agitációját a mezőgazdasági munkásrétegekre kiterjeszteni. Cegléden ugyan nem tiltották be az MSZDP működését, de minden eszközzel akadályozták. A május l^ét csakis szakszervezeti tagok, csakis zárt helyiségekben tarthatták meg, minden internacionális jelvény tilos volt. De az élet nem állt meg és a munkásság sem mondhatott le érdekvédelmi szervezeteiről, s a legális összejövetelek lehetőségeiről, s elsőként a szakszerve3-