Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

ságot Urban Pál, Pantocsek István, Horváth Ferenc és Reiner Albert képvisel­ték. „A nagy átalakulás megtörtént. Az emberiség ügye győzött és a forradalom véget ért" — így szólt a kiáltvány, amelyet a helyi Nemzeti Tanács megbízá­sából Sárkány József intézett a lakossághoz, a rend és nyugalom fenntartását kérve. Megszervezték a nemzetőrséget is, amelynek vezetője Heim Ádám gim­náziumi tanár, a forradalmi eszmék híve lett. Azonban a szép és patetikus sza­vak mit sem segítettek az évek óta éhező népen. A kiéhezett lakosság megro­hanta a vasútállomást és az elszállításra váró árukból kielégítette évek óta kény­telenül féken tartott étvágyát. Hogy pusztán a legégetőbb szükségletek kielégí­téséről volt szó és nem rablásról, még ellenforradalmi szemléletű forrásaink sem tagadják. November 2-án a közgyűlés kimondta, hogy mindenben csatla­kozik a Nemzeti Tanácshoz. Dr. Dobos Sándor indítványára elhatározták, hogy Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatását kérik az országgyűléstől és Ká­rolyi Mihályt, aki a város képviselője volt — üdvözlik. Minden erővel és intéz­kedéssel konzerválni igyekeztek a lényegében máris túlhaladott „őszirózsás" forradalom célkitűzéseit. Megkísérelték a közellátás biztosítását ; határozatot hoz­tak az árak maximálásáról, s ennek betartását többször ellenőrizték az üzletek­ben és a piacon. A hazatérő katonák fogadásáról s a továbbutazók ellátásáról rendben gondoskodtak. A városi Nemzeti Tanács megbecsülését tanúsította az a tény, hogy titkárát: Beck Dezsőt, Károlyi régi hívét a népkormány a fegyver­szüneti delegáció tagjaként Belgrádba küldte, s a már korábban említett, a he­lyi laktanyában sínylődő szerb hadifoglyoknak is szabadságot adtak. Sárkány József írta említett felhívásában: „Szerb testvéreink is szabadok..." A kisza­badított szerbek hálásak voltak a város íforradalmi népének, s a november 3-i megmozduláson ők is részt vettek: képviseletükben Todorovics szólalt fel, s éltette a magyar nép győztes forradalmát és háláját fejezte ki az irántuk tanú­sított emberi szolidaritásért. A szerbek nemsokára hazautaztak. Az őszirózsás foradalomnak mintegy betetőzését jelentette a köztársaság kikiáltása. E kérdésben Cegléd városa a kezdeményezők közé tartozott. Novem­ber 15. ós 16. ünnepi izgalmak közepette telt el a városban. „Éljen a Miagyar Köztársaság! Cegléd népe egyidejűleg szintén egy szívvel-lélekkel kiáltja: Éljen a Köztársaság!" Ilyen címfelirattal jelent meg a Czeglédi Űjság. A városban e napon — nov. 16. — délelőtt leállt a munka s a dolgozók éltették a független magyar államot és az önállóságot, az idegen uralom megszűnését jelképező ál­lamformát: a köztársaságot. 4 Kik voltak és mit akartak a Nemzeti Tanács nem munkás vezetői? Ezek a kétségtelenül jó szándékú emberek, a város polgárai osz­tályából kikerült ügyvédek, az eseményekkel sodródó értelmiségiek: egy vég­leges polgári berendezkedésben reménykedtek. Ügy vélték, hogy a forradalom megáll a feudális maradványok felszámolásánál, de érintetlenül hagyja a pol­gári kiváltságokat és a magántulajdont. A haladó erők, a szociáldemokraták is tömörültek és erős agitációt fejtettek ki a háború befejeztekor. A Katonatanácsban szerveződtek a frontról visszaér­kezett katonák. A szocialista párt, melynek titkára Reiner Albert volt (a Ta­nácsköztársaság bukásáig viselte e tisztséget) hangadó lett a városban. Előtérbe kerültek az egykori agrárszocialisták: Urbán Pál és mások, számos ipari mun­kás is csatlakozott a baloldali maghoz. A Munkás-Paraszt-Katonatanács tekin­télyére jellemző adat, hogy a Nemzeti Tanács számos feladat elvégzését rábízta, s az egyes állások betöltésénél is számításba vették őket. Mindebből arra követ­keztethetünk, hogy Cegléden is volt bizonyos tendencia a kettős hatalom létre­hozására. 328

Next

/
Oldalképek
Tartalom