Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 5. Cegléd az első világháború alatt, a polgári demokratikus forradalom, Tanácsköztársaság (1914–1919). (Nagy Dezső)

Károlyi Mihályt, aki ekkor már köztársasági elnök volt, a közgyűlés december 19-én, díszpolgárrá választja. Az erről szóló okmányt átadó küldöttség vezetőjének Károlyi azt válaszolja: „Várni kellett volna vele." Hogy mennyire csak a hatalomhoz való törleszkedés volt a Nemzeti Tanács polgári tagjainak e ténykedése, bizonyítja a néhány hónap múltán megtartott újabb „polgári közgyűlés" — 1919. okt. 16-án, amikor Károlyit megfosztották díszpolgárságától, „hogy önmagukhoz hűek maradhassanak. A megfosztás indoklása örök szégyene marad a „városi uraknak", mert semmiféle hatalom nem kérte és kényszerítette őket erre. Ezt saját akaratukból határozták el. A baloldali erők lassú, de erőteljes növekedése jellemezte a múló heteket. Növekednek és gyarapodnak a szakszervezetek, a szociáldemokrata párt és sokan kérik felvételüket a MFOSZ-ba is. Egyidőben a Károlyi-párt vezetői is agilisán tevékenykednek, pl. dr. Dobos Sándor, akit megbíztak a polgármesteri teendők ellátásával, a közgyűlés rendelkezésűé bocsátotta állását és lemondott, hogy a polgári párt érdekében folytathasson politikai harcot. Helyébe Kolofont József h. főjegyzőt választják meg, aki később a Tanácsköztársaság idején is működik a közigazgatásban; viszont annak bukása után kiszolgálja az ellenforradalmi rendszert.

5 1919 januárjában megválasztják a közellátási bizottság tagjának Urban Pált, aki már korábban kiadta a jelszót: „A föld legyen azé, aki megműveli!" A polgári forradalom néhány hónapos ceglédi uralmát átvette a Néptanács. 1919. mára 10-én Urbán Pál vezetésével a Nemzeti Tanács ülésén megjelentek a munkásság és parasztság megbízottai és bejelentették, hogy kezükbe veszik a hatalmat. A helyi munkásmozgalom évtizedes küzdelmei — az országos viszonyok megváltozásával — végül is sikerrel jártak. A sokat gúnyolt és szidott szocialisták, Urbán Pál vezetésével ott ültek a városháza tanácstermében, s azon vitáztak, hogy milyen intézkedések szükségesek a városban a dolgozók hatalmának megszilárdítására. Ceglédre is „bejött vörösen a délibáb." A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKA CEGLÉDEN 1919. MARC. 10—

AUG. 2. 1. A Tanácshatalom létrejötte Mikor az említett napon a Néptanács megbízottai megjelentek a városházán s a város ügyeinek intézését a kezükbe vették, a Nemzeti Tanács polgári vezetőinek nem maradt más választása, mint tudomásul venni a kialakult helyzetet. Tehát Cegléden a tényleges hatalom már március 10-én átment a munkásság vezetőinek kezébe.

6 Ezek az elvtársak: Urbán Pál, Reiner Albert, Szálkai Miklós, Zsadon Miklós (a direktórium későbbi elnöke) és mások voltak. Ez az ülés volt egyben a Néptanács első ülése is. A tanácskozáson mindjárt határozott intézkedéseket hoztak. Az MSZDP helyi földmunkás szakosztályának átengedték a régi járásbíróság épületét. Az alispántól az egész megyére rekvirálás kiterjesztését kérték. Az ellátatlanok számát 20 000-re becsülték. Néhány nap múlva, mára 21-én a munkiáshiatalotm helyi képviselői megalakították a direktóriumot, melynek tagjai: Reiner Albert, Fenyves Imre, Mátyás József, Göbölyös Pál és Horváth Ferenc. A direktórium helyi lapja a Népakarat

1 első számai április első napjaiban jelentek meg. Az első számban bej elén-