Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
írója lett. Ceglédi levelében hitet tett a munkásság forradalma mellett. „Hiszem, hogy eljön a munkásság forradalmának győzelme" — írta. Kifejti, hogy az alsó osztály áll szemben az úri osztállyal, melynek képviselői Fejérváry, Kristóffy és Kossuth Ferenc egyaránt. 124 Sok jel arra mutat, hogy Urban, ha nem is fordult szembe nyíltan a pártvezetőséggel, de elégedetlen volt annak politikájával. A Földmunkások Országos Szövetsége megalakulása átmenetileg levette a napirendről az ellentéteket. Az országos alakuló értekezleten Urban Pál ismét fontos szerepet kapott, öt is beválasztották az országos vezetőségbe. Kimondták, hogy a számvizsgáló bizottság Cegléden székel, örömmel írta a Világszabadságban a következőket : „Nagy nap volt a MFOSZ megalakulása. A földmunkások hiába várják sorsuk javítását az uraktól. Csak saját erejükkel érhetik ezt el. Szervezkedjünk. Így születik meg az új Magyarország!" 125 1906-foan megalakította a földmunkásszövetség ceglédi csoportját is. A ceglédi szervezet szerepe nem volt olyan jelentős, mint az ország más vidékén. A gazdákkal folytatott bérharcoknak megvoltak az eredményei, így az 1906—1907-es sztrájkharcok sem voltak olyan méretűek, mint másutt az országban, nem volt nagybirtok. A polgármester 1907. január 8-án kelt jelentéséből kiderül, hogy addig a 200 pár aratóból még senki nem szerződött el. 126 Ez azt jelenti, hogy tartották a feltételeket, amelyeket „Magyarország földmunkásaihoz!" címmel központilag adtak ki. Ez 3 szerződésmintát tartalmazott: aratásit, cselédbért és a napszámbért. A röplapot Cegléden is terjesztették. 127 1908-tól ismét visszaesés következett be a földmunkások mozgalmában. Ennek egyik oka az volt, hogy a volt ellenzékből alakult koalíciós kormány folytatta „szabadelvű" elődeinek munkásellenes politikáját. Andrássy belügyminiszter sorozatos támadást indított az ipari és mezőgazdasági munkásság szakmai szervezkedései ellen. Visszaesett a Földmunkások Országos Szövetsége taglétszáma is. Ebbe a központi pártvezetőség lényegében beletörődött. Ez azt is jelentette, hogy Urbán Pálra, aki a munkásforradalomról cikkezett, sem volt már olyan szükség. A Várkonyi vezette mozgalom végleg lehanyatlott, szakszervezetüket Andrássy feloszlatta. 1911-ben, a párt kongresszusán Csizmadia Sándor már nyíltan is támadta Urbánt. A támadás célpontja a bérlőszövetkezet volt, melyet a párt ortodox magatartásával nem tudtak összeegyeztetni. Csizmadia azzal vádolta Urbánt, hogy a földmunkás szövetség helyi taglétszáma a bérlőszövetkezet miatt csökkent le, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a földmunkásszövetség alakulásakor a szövetkezet már régen virágzott és a taglétszám lecsökkenése pedig országos jelenség volt. Kautskyra hivatkozva, aki szerint a „kooperációk társadalmi értéke abban van, hogy a földmunkásnak módot ad, hogy saját osztályától megszökjön". 1 ^ Az osztályuktól való megszökés nem volt jellemző olyanokra, mint Urbán Pál, aki 1919-Jben is helytállt, nem úgy, mint Csizmadia Sándor. 129 A század elején jelentősen megélénkült az ipari munkásság mozgalma is a városban. Elsősorban sorozatos bérharcokkal hívták fel magukra a figyelmet. 1902-ben a gimnázium építkezésénél dolgozó kőműveseik léptek sztrájkba. 13 órás munkaidőt és 1,50 Ft napibért követeltek. A sztrájkot már osztályharcos alapon álló szakegylet vezette, melynek helyi szervezete 18974эеп alakult, és meg is volt az eredménye, mert eredménnyel járt. 130 A sztrájkok szélesebb skáláját a vasutasok 1904-es országos sztrájkja indította el. A város vasúti csomópont lévén, igen sokan dolgoztak vasutasként. 319
