Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
A tavaszi vasutassztrájk után sorra indították meg harcukat a kisebb szakmák munkásai is. A nyár elején következtek az asztalosok. Sztrájkjuk június 22-én ért véget a munkásokra kedvező eredménnyel. Napi 10 órás munkaidőt déli egyórás pihenővel, 22—26 filléres órabért vívtak ki. Az önálló munkát végzőknek 30, műhelyen kívül 10, vidéken pedig 30% pótlékot. Május elseje pedig ünnep. 131 A lábbelikészítők és az asztalosok is sztrájkolták. A sztrájkok szervezésében különösen Mester Lajos tüntette ki magát. A rendőrkapitány, mint állandó sztrájkszervezőt, felszólította, hogy 8 nap leforgása alatt hagyja el a várost. 132 Mester szervezte a varrólányok sztrájkját is. A helyi sajtó elrettenve írta, hogy még a „házicselédek" is azzal fogadják egymást a piacon, hogy „sztrájk" és az iparos- és kereskedőitainoniook is sztrájkolni akarnak. 133 A szabók, férfiruha-tisztítók, pecsételtávolítók szeptemberi sztrájkja nem hozott eredményt. 134 1906-ban a földmunkásszövetséggel párhuzamosan alakultak meg az ipari munkásság országos szervezeteinek helyi csoportjai. Az építőmunkásoké, famunkásoké, cipész és csizmadiáké, malommunkások, ácsok és vasúti munkások szakegyesületei. 135 A malommunkások helyi szervezete október 14-én tartott gyűlésen alakult meg 100 taggal. A legnagyobb létszámú szákmai szervezet volt. Az alakulást a polgármester tudomásul vette. Elnöke Solti Pál lett. 136 Működésük azonban nem volt töretlen, erre utal egy későbbi, 1912-es, alakuló jegyzőkönyv is Erős Ferenc elnökletével. A szabómunkások pedig 1913-ban alakították meg helyi szervezetüket. 137 1907 elején Halász József szipkagyárában, ahol 70—75 lány dolgozott igen mostoha körülmények között, ütött ki a sztrájk. 32 leány lépett sztrájkba a munkáltató önkényes bércsonkítása miatt. Ugyanis fizetésükből 4 krajcárt levont takarítás címén. A rendőrség a lányok kiskorúsága miatt a sztrájktanyát, nem engedélyezte. Az iparhatóságnak kellett beavatkoznia. 138 A malommunkások frissen alakult egyesülete követte a lányokat áprilisban. Az összes ceglédi malmok munkása részt vett a küzdelemben. Céljuk a munkaidő rövidítése és a bérek 20%-os emelése volt. A tulajdonosok válaszkémt a sztrájkólókat kilépettként kezelték, munkakönyveiket leadták iaz iparhatósághoz. Alanyi rendőrkapitány közvetített. Sztrájktanyát a rendőrség nem engedélyezett, sőt két munkást, magánosok elleni erőszak címén letartóztatott. Sztrájkőrséghez tartoztak. Végül a nagymalomban megegyezés született, a többi helyen továbbiharcoltak. 139 Az év őszén a lábbelikészítő munkások sztrájkoltak három hétig. A szeptember 1-én beadott memorandumukban 75%-os béremelést követeltek. Továbbá a bizalmi rendszer elismerését, május elseje ünneppé nyilvánítását kérték. Kikötésük volt, hogy csak szervezett munkást alkalmazzanak. Memorandumuk tartalmazta a tanoncviszony rendezését. A munkáltatók 20%-os emelést ajánlottak, végül 50%4>an megegyeztek, ezzel a sztrájk megszűnt. 140 A sztrájkharcok gyűrűzése során a rendőrség egyre erőszakosabban lépett fel. A lábbelikészítők sztrájkjánál a segédek megostromolták az ipartestületet, ez adott alkalmat a beavatkozásra. A sztráj'ktanyát megszüntették és az idegen illetőségűeket kitoloncolták. A borbélyok úgy szervezték a sztrájkot, hogy többen végigjárták az üzleteket. Válaszként a rendőrség bűnvádi eljárást indított ellenük. Ungváry László csemői telepén a gazda karóval vert egy munkást, mire lázongás tört ki. Ezt is a rendőrségi beavatkozás „simította el". 141 1908ban már a lámpagyújtogató gyerekek is sztrájkoltak. Szokásos módon a rendőrség lépett itt is közbe. A sztrájkoló gyerekeket elbocsátották és újakat vettek fel helyettük. 142 320
