Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

A Várkonyi által szorgalmazott földmunkás szakmai szervezkedés eszméje •a budapesti kongresszusra is hatással volt, ott is gyakori volt olyan kifejezések használata a földmunkások között, mint szaktárs, szakmozgalom, szäkügy, szaklap stb. A Földmívelővel szemben kiadott lapnak még a címe is Földművelők Szaklapja lett. Végül pedig a szakmozgalom irányítására 11-es bizottságot hoztak létre. Mindez azt jelenti, hogy Vánkonyi fellépése, a szakadás ellenére is hatással volt az egész földmunkásmozgalomna. A helyi szervezetek különben sem vették komolyan a pártvezetőség és Várkonyi közötti ellentéteket, általában együtt dolgoztak mindkét árnyalathoz tartozók. 18974эеп Cegléden kívül a következő megyebeli és közeli helységekben alakultak 'szakszervezetek: Albertirsa, Ceglédbercel, Jászkarajenő, Tápiószele, Tápiógyörgye, Tápiószentmárton, Örkény, Tuna, Jászapáti, Farmos, Űjszász stb. A ceglédi kongresszus mintaszerű előkészítése és szakszerűsége, fegyelme, az a komolyság, ahogy a küldöttek saját ügyeiket tárgyalták, még a ceglédi hatóságokat is meglepték, akik pedig némi jártassággal már rendelkeztek a helyi népgyűléseken. Aranyi rendőrkapitány elragadtatásában ennék hangot is adott, mivel befejeztével megdicsérte a kongresszust. A belügyminiszterhez küldött kimerítő jelentésében sem tudja megállni, hogy lépten-inyomon ne dicsérje a kongresszus szereplőit. „Itt nem mulaszthatom el megemlíteni a kongresszuson részt vett egyszerű emberek azon meglepő jártasságát, melyek az ügyek kezelése s kiosztott szerepeik ellátása körül nyilvánultak. S mindez Várkonyi István lankadást nem ismerő tevékenységére vezethető vissza, aki különben éltető eleme és mozgató rugója az egész földmíves szociális mozgalomnak, aki ezelőtt 18 évvel még közönséges ceglédi munkásember volt, s aki ma budapesti háziúr, s egészen kiművelt embernek mondható. Meglett ember korában magánszorgalomból végezte a középiskolákat, s az egyetemen is hallgatója volt a társadalmi tudományokra vonatkozó előadásoknak. A szocializmust, ennek elveit és törvényeit, irodalmát apróra ismeri... E meggyőződése által vezetve, mint kiváló szervező tehetség kezdte meg az Alföldön a mezei munkások soraiban az agitációt. Ezt már korábban küldött agitácionális leveleivel igazolja ... Megnyerő külsejű, igen jómódom ember és a paraszt népre igen nagy hatást tud ritka jó svádájával gyakorolni."

80 Ananyi hasonlóan dicséri és osztályozza a további szónokokat is. Gübody már lényegesen kritikusabb és elfogultabb is. Aranyihoz hasonlóan értékeli Várkonyi szerepét, de szerinte a mozgalmat is üzleti célokkal vezeti. A kongresszus mintaszerűségéről azonban ő is kénytelen elismerően nyilatkozni és azt Várkonyi érdemeként betudni. Tegyük hozzá, hogy a polgármester és a főkapitány liberalizmusának az érdeme is volt mindez. Ellentétben a budapesti kongresszussal, ahol a rendőri közeg többször közbeszólt, hogy bizonyos témákról nem enged beszélni, addig ők hagyták a szónokokat szabadon beszélni. A kongresszus befejeztével a küldöttek elővették „piros könyvecskéiket" és a munkás marseillaise eléneklésével fejeződött be a nagy esemény.

81 Alighogy befejeződött a ceglédi kongresszus, a helyi szakszervezet is megindította a bérharcot. Kardos József a helyi szakszervezet elnöke kérvénnyel fordult a polgármesterhez, hogy feltételeiket a gazdákkal segítsen elfogadtatni. Ennek érdekében egy olyan gyűlés összehívását javasolta, amelyiken a munkások és a munkáltatók is részt vesznék. A kérvény mellé csatolta a szakszervezet nyilatkozatát is, mely így szólt: „1. Mi alulírottak, mint ceglédi földmívelő munkások kijelentjük, hogy amit 1897. február 14, 15 és 16-án a Cegléden megtartott első országos földmívelő kongresszus elvégzett és meghatározott szoro-