Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
kisgazdák képviseletében jelent meg. A ceglédi kisteleki pusztáról Mózes Istvánt és Szalisznyó Sándort küldték, a városhoz tartozó ugyeri szőlőikből Zsadon László és Dózsa Imre érkezett. Külön is küldötteket küldött a II. kerületi földművelő egylet Ocsovai János és Kakutska József személyében. A városhoz közel eső helységek közül Űjszászról, Vacsról, Albertinsáról, Сeglédberceiről, Tószegről, monori pusztáról, Jászakarajanőről, Pilisről, Örkényből, Alsódabasról, Nyáregyházáról és Abonyból érkeztek küldöttek. A megyét képviselték még Kiskunhalasról és Dunapatajról. A küldöttek zöme az ország délkeleti részéből érkezett. A számos üdvözlő levél arra utal, hogy a mozgalom szélesebb volt, mint ahogy erre a küldöttek illetőségi helyéből következtetni lehetne. Olyan helyekről is érkeztek szolidáris táviratok, levelek, ahonnan nem érkezett küldött. (Pl. : Tata, Temerin, Öbecse stb.) Voltak községek, ahonnan a hatósági terror miatt nem tudtak jönni, vagy nem tudták .az útiköltséget előteremteni. A Földművelőnek ekkor már 4000 előfizetője volt. A kongresszus idejére már számos helyen működték az óbecsei határozat szerint alakított szervezeték. A földmunkások szakszervezeteinek megalakítása megindult. Leginkább Orosházán haladt előre a szervezetek elkülönítése. Az üdvözlő levelek között szerepelt az orosházi pártszervezeté, az 500 tagból álló szakszervezeté és külön a „földmívelő szakszervezeti igás munkások"-é. Az üdvözlő levelek alatt általában a „szak- és elvtársak", vagy szaktársak aláírás szerepelt. Ezek voltak a megszólítások is a kongresszuson. A napirendi pontok kialakítása is a szakkongresszus követelményeinek megfelelően alakult. A 13 napirendi pont a következő kérdéseket tartalmazta: A földmívelő munkások helyzete, mozgalma; a foglalkozás szerinti szákmai szervezkedés, ennek módjai, a különböző szakszervezetek munkabére és aratási programra vonatkozó javaslatainak megtárgyalása; a szükséges reformokra, célokra vonatkozó javaslatok megtárgyalása. Leglényegesebbek voltak az egységes munkavállalási feltételekre vonatkozó tárgyalások. Kimondták, hogy az aratást 10-edén kell elvállalni minden mellékszolgáltatás nélkül (korábban 11—14-edén arattak), a mellékszolgáltatások megszüntetését a részes iművelésre is kiter jeszitették. Állást foglalltak a napi 12 órás munkaidő mellett. Követelték a gyermekmunka eltörlését és azonos munka esetén a nők azonos bérezését. A budapesti kongresszus, éppen a robot kizárása miatt, a pénzért történő aratás mellett döntött. A zömmel ipari munkásokból álló kongresszus nem érezte át eléggé annak a jelentőségét, hogy mit jelentett a földmunkások számára, ha az évi „kenyerüket" a kamrában tudhatják. Az időközi munkabérek megállapítását a kongresszus átmenetileg a szakszervezetekre bízta. A szervezkedés formái, amelyeket már lényegében Öbecsén kialakítottak, a pártszervezetek mellett a földművelő egyletekhez kapcsolódó, foglalkozás szerinti szakszervezkedésben csúcsosodott ki. Ezek feladata volt az egységes munkavállalási feltételek kidolgozása és betartatása. Az MSZDP-től történt fokozatos eltávolodással párhuzamosan lényegében ezek a szervezetek jelentették a Várkonyi-mozgalom fő szervezeti keretét. Rendkívüli gyorsasággal alakultak meg a helyi szakszervezetek. Megalakulásukkal el is kezdődött a bérharc a munkáltatókkal szemben. A legnagyobb nehézséget a szervezetlenek okozták. Gyakran előfordult, hogy a szomszéd község napszámosai elvállalták olcsóbban a munkát. Ezért egyik elv volt, hogy ahol van elég munkaerő, o^tt csak a helybeliekkel dolgoztathatnak a birtokosok. Ezt az elvet igyekeztek a gazdákkal is elfogadtatni. 305