Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
tólag nem volt otthon. Bokányi javaslatára kimondták, hogy Várkonyitól megvonják a jogot, hogy a szociáldemokrata párt nevében beszéljen. Az utóbbi döntésre egy szakkongresszus nem lett volna jogosult, csak egy pártfórum. Elhatározták, hogy új szaklapot adnak ki és a Földimívelőt nem ismerik el. Ellenjavaslatokat csak Várkonyi híveinek számító három küldött tett, akik később Cegléden is megjelentek. Dobor» István (Dunapataj), Csúzdi Ferenc, a Földmívelő szerkesztője, Kardos József, a ceglédi szakszervezet elnöke. A legtovább Kardos ment el, amikor kijelentette, hogy „azzal a megbízással küldtek ide a ceglédi elvtársak, hogy azok nevében kijelentsem, hogy ezt a kongresszust nem tekinti a földmívelők jogosult képviseletének. Jöjjenek a kongresszus földmívelő tagjai Ceglédre, mert egyedül ott van az igazi kongresszus. A pártvezetőség becsapja a munkásnépet." 73 Az igazi kongresszus valóban Cegléden volt. Előzményeihez tartozik, hogy a bejelentést Várkonyi István és Csúzdi Ferenc tették meg február 10-én. A helyi hatóságok az engedélyt megadták. Válaszként Urbán, nyilván a pártvezetőség biztatására, február 14-én népgyűlést jelentett be február 16-ra. Kérését elutasította a polgármester. 74 A helyi hatóságok ezúttal bölcsen cselekedtek, mivel egy pesti szónok felbiztatására — ha lett volna a gyűlésnek egyáltalán közönsége — esetleges incidensektől kímélte meg a kongresszust, mely ha bekövetkezik, beláthatatlan következményei lehettek volna. A kongresszusi küldöttek már február 13-án zömmel megérkeztek, azokat a ceglédi elvtársaiknál szállásolták el. 75 Másnap az igazoló bizottság 53 községből 103 küldöttet igazolt. Valójában a községek száma — és valószínű a küldötteké is — kevesebb volt. A rendőrségi évkönyvben, amely a név szerinti felsorolást is tartalmazza, 94 név és 51 helység szerepel, az utóbbi pontosabban 51 szervezetet jelentett. Ez pedig 45 községből állt össze. 76 A jelenléti íven 50 helység és 88 név szerepelt. Ezt az adatot tartotta hitelesnek Aranyi rendőrkapitány is. 77 Adminisztrációs hibák természetesen adódhattak. A 94 felsorolt név mindenesetre tény és az is, hogy rajtuk kívül ott volt Várkonyi és Csúzdi is. Mindannyian földművelők, más foglalkozású küldött nem lehetett. A létszám is önmagában mutatja, hogy a valóban első földmunkáskangresszus а ceglédi volt Magyarországon. 73 A kongresszus színhelye a Vigadó épülete volt. A küldöttek kerek asztaloknál ültek, vörös iszalaggal a karjukon, ez különböztette meg őket az érdeklődő hallgatóságtól, vagy a nem hivatalos küldöttektől. Az érdeklődők zöme „ködmönös szegényember" volt. Rajtuk kívül asszonyok és birtokos parasztok is megjelentek és természetesen végigülte a kongresszust Gubody polgármester, Aranyi főkapitány és a csendőr őrmester. A szónoki emelvényt, tribünt vörös drapériával vonták be. Ugyancsak vörös szövettel vették körül a fölötte felfüggesztett Marx- és Lassalle-képeket. Vörös színű plakátok hirdették a jelmondatokat: „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!", „Egyenlő jogot mindenki számára!", „Valamennyi ország munkásai egyesüljenek!", „Valamennyi munkások szervezkedjenek a független szociáldemokrácia magasztos eszméje alapján!" 79 Mindezekkel a jelszavakkal és a vörös színnel jelképezte a kongresszus, hogy a földmunkások mozgalma a nemzetközi munkásmozgalom nagy családjába tartozónak tartja magát. A küldöttek szinte az ország minden részéről érkeztek a Dunántúl kivételével, de üdvözlő levelek onnan is érkeztek. Legnépesebb küldöttséggel, érthető módon a ceglédiek képviseltették magukat. Kardos József, Várkonyi István és Papp József képviselte a ceglédiéket, Zsíros János és Nyíri Mihály a ceglédi