Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

Ennek értelmében Várkonyi hívei Öbecsére országos érteikezletet hívtak egybe a karácsonyi ünnepek idején. Az értekezlet célja elsősorban a ceglédi kongresz­szus előkészítése volt. Meghatározták a szervezkedés formáit és megerősítették az önálló szakmai szervezkedés gondolatát. Határozottan kimondták, hogy meg­tiltják a budapesti pártvezetőségnek, hogy szakügyükbe mint illetéktelen be­avatkozzék. Felszólították a földmunkásokat, hogy ne menjenek el a Budapestre hirdetett kongresszusra. 69 A pártvezetőség ugyanis az óbecsei értekezlet meg­hirdetésének és a ceglédi előkészületeknek a hírére 1897. január 31-re Buda­pestre ellenértekezletet hívott össze. A később megjelent felhívás 15 község ké­résére hivatkozott és azzal indokolta lépését, hogy ne történhessen meg, hogy „egyes személyek" a saját szakállukra, a pártfegyelem megsértésével szervez­kedjenek. 70 A pártvezetőség úgy vélte, hogy az ellenkongresszus meghirdetésével és a ceglédihez hasonló napirenddel elhódíthatja Várkonyitól az alföldi mozgalom irányítását. Nem is sejtették, hogy Várkonyinak mekkora volt ekkorra már a népszerűsége az Alföldön. „Várkonyi működéséről úgy a napilapok, mint a szo­ciáldemokrata közlönyök igen kicsinylően nyilatkozták és fogalmuk sem volt azon befolyásról, melyet ezen földműves szülőktől származó s a nép gondolko­dásmódját ismerő ember egész megyék népességére gyakorolt." 71 Különösen fontosnak tartotta a pártvezetőség, hogy a mozgalomban hang­adó vezetőket visszahódítsa Várkonyitól. A már említett orosházi és ceglédi kí­sérletek végül eredménnyel jártak. Még 1896 novemberében megnyerték Csiz­madia Sándort, aki addig a Földmívelő szerkesztője volt. Megnyerték az oros­házi párt volt vezetőit, Szálai Istvánt és Szemenyei Imrét, akiket az ottani szer­vezet leváltott. Végül Ceglédről Urbán Pált. Urbán megnyeréséért mindent meg­tettek, hiszen Várkonyi számára oly kedves ceglédi mozgalom irányítását akar­ták ezzel a kezéből kivenni és tekintettel a ceglédi kongresszusra is, Urbán sze­repe döntő lehetett számúikra. Rády gyakori ceglédi útjai nem maradtak hatás nélkül, sikerült Urbánnal elhitetnie, hogy Várkonyi elárulta a mozgalmat és szo­cialista eszméket. Urbán Pál bekerült a budapesti kongresszus előkészítő bi­zottságába és a következőkben is jelentős szerepekhez juttatta őt a pártveze­tőség. Urbánt ténylegesen tántoríthatatlan elvhűsége miatt sikerült megnyer­niük, becsületességéhez nem férhet kétség, azt azonban nem vette észre, hogy most is és a későbbiekben is eszköznek használta fel őt a pártvezetőség Vár­konyi ellen. Személyének ilyen mérvű elismerése részükről különben soha nem jöhetett volna szóba. Az előkészítő bizottság tagjai voltak még Budapetről Teszársz Károly, Rády Sándor, Lóránd Richárd, Kürschner Jakab, Kiss Károly és Rigó János (Sza­badka), Szálai és Szemenyei Orosházáról. A belügyminiszter köriratában a leg­éberebb megfigyelésüket rendelte el. A köriratot Gufoody polgármester is meg­kapta a főispán közbejöttével. 72 A budapesti kongresszuson Urbán megbecsülé­sét azzal is kifejezésre juttatták, hogy már első napon őt ültették az elnöki székbe. Ö volt az egyik napirendi pont előadója és többször felszólalt, végül pedig beválasztották az országos 11-es bizottság tagjai sorába. Ez utóbbi tisztség elnyerése nem okozhatott gondot, mert a kongresszuson mindössze 15 volt a ténylegesen földmunkások száma, a többiek vidéki iparosok, vagy ipari munká­sok voltak. Napirendre került a Várkonyi-ügy is a kongresszuson. Bizottságot hoztak létre — melynek Urbán is tagja volt —, hogy megvizsgálják Várkonyi viselt dolgait és döntsenek a kérdésben. A bizottság Várkonyit is felkereste, de állí­303

Next

/
Oldalképek
Tartalom