Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)
és egy vasúti munkás szerepel. A többiek foglalkozásánál a napszámos szó szerepel. 58 A párt elnökének megnevezett Kállai István is iparos volt. Cegléden korábban is a földmunkásokkal együtt szervezkedett a helybeli kisipari munkásság is, de kisiparosok és birtokos parasztok is száp szániínial csatlakoztak a mozgalomhoz. 1896-t>an a ceglédi mozgalom már a csúcspontjához érkezett. A mozgalom már a város minden szegényebb rétegét magával ragadta. Maga Várkonyi és a ceglédiek is gondot fordítottak a tanyai földmunkások, valamint a környékbeli községek napszamosrétegének a megszervezésére. Ennék eredményeként az 1897 februárjában megtartott országos kongresszuson külön képviselőket küldtek az ugyeri szőlőkből és kisteleki pusztáról. Cegléd mellett jelentős mozgalmi élet indult meg Albertirsán és Ceglédberoelen is. A Földniívelő megindulása után új területként cslatlakoztak a mozgalomhoz a Tápió menti községek. A „szocialistaság" kezdett rangot jelenteni a városban. Az emberek nyíltan vallották magukat szocialistának. A fentiek hatására a helybeli napszámosok már 1896 J ban megpróbáltak jobb fellételeket kivívni. A mozgalom még a lényegében uradalmi szisztémát jelentő Hartyányi-birtokra és az Umgváry-féle faiskolára is átterjedt. Az Ungváry-telepen naponta 150—200 napszámos dolgozott mostoha körülméinyek között. 59 A munkások bérmozgalmat indítottak, majd sztrájkba is léptek. Még sztrájkőrséget is állítottak. Hartyányi „tót" munkásokat hozatott, Ungváry pedig a csendőrséghez fordult. 60 Cegléden 1100—1200 körül volt ekkor a nincstelen családok száma, 61 ami azt jelenti, hogy kb. 5000 volt a város nincstelen lakosainak száma. Ha ezekhez hozzávesszük a mezőgazdasági cselédek, malommunkások és az időszaki szőlőmunkások számát, akkor ez a város lakosságának jelentékeny részét tette ki. A helyi polgári sajtó állandóan visszatérő érved, hogy Cegléden nincs talaja a szocializmusnak, nem volt egyéb, mint propagandlafogás. Az adatok éppen az ellenkezőjét bizonyítják, s bizonyított maga a mozgalom is. A mezőgazdasági munkások helyzetüknél fogva nem tehettek mást, mint hogy szocialisták lettek. A polgári sajtó érve, hogy nincs nagybirtok, nem csökkentette, hanem növelte a szocializmus esélyeit. A nagybirtok hiánya a munkalehetőségek hiányát is jelentette. A válságos mezőgazdasági években a birtokos parasztság ugyanis a ráháruló szintén nem csekély terhek miatt elvetve alkalmazott idegen munkaerőt. Az aratási idő sem ígért biztos kenyérkereseti lehetőséget, mivel a kisebb gazdák maguk arattak, vagy csak „segítséget" fogadtak az aratás idejére, vagy máskor, amikor valamely más munka dandárja volt. Nem véletlen, hogy aratási időben is 150—200 munkás maradt munka nélkül a városban. A mezőgazdasági munkák idényjellege már eleve az állandó foglalkoztatottság hiányát tételezte fel. Nehéz gazdasági évben a napszámos akár az egész évet munka nélkül tölthette. A nagy munkaerő-kínálat leverte a béreket. Cegléden és környékén egyébként sem a másutt elterjedtebb napszámban elvégzett munka volt az általános, hanem a „szafcváhy" vagy „szakmány". A gazdák szívesebben adták oda a szőlő bekapálását, kinyitását, a répaszedést, kukoricatörést stb. szakmányba, vagyis áltáljában egy bizonyos munka elvégzését egy előre kialkudott bérért. A szakványban dolgozók mlagukat így nem napszámosoknak, hanem szafcványosoknak nevezték. így került be Várkonyi apja foglalkozásához a református egyház anyakönyvébe, hogy „szakványos". A szakvány munka sem mindig a nincsteleneknek jutott, mert a törpebirtokos parasztság is ezzel igyekezett jövedelmét kiegészíteni. Az ilyen munkavállalásoknál lényeges volt a szomszédság, ismeretség. Gyakori volt, hogy a szomszéd gazda le299
