Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 4. A ceglédi földmunkásmozgalom története (Farkas József)

gény fiai vállalták a szőlő kinyitását szakmányba. Nekik is pénzre volt szükségük. Mindezek azt jelentették, hogy a szűkös munkalehetőségek is csak relatíve álltak fenn. Sovány kenyérkeresetnek számított a részes művelés is. A városi intelligencia a maga birtokát csak igával rendelkezőknek adhatta ki bérbe, vagyis a napszámosok számára ez nem jelentett lehetőséget. Általában aki bérbe adott, az azért tette, mert nem volt elég igaereje. A napszámosok számára a harmados művelés kínálkozhatott csak, mint lehetőség. Ez azt jelentette, hogy a gazda szántott, vetett és laz igás munikát elvégezte. A harmadosra a kézi művelés esett egész a termény gazdához történő behordásáig. Ezért kapta a termés harmadait. Tartozott 4—6 nap ingyenes munkával, az igás muínikáért fizetett 3 ft-ot, a hordásért a gazda részéért és sajátjáért 2—2 ft-ot.

62 így 1 kh harmados kukoricaföld, a napszámot is beleszámítva 15 ft-jába került a harmadosnak. Ezzel szinte meg is fizette a ráeső termény árát. A korabeli viszonyok pontos képének megrajzolásához szinte nélkülözhetetlen Gubody polgármester korhű tanulmánya. Gubody kendőzetlen őszinteséggel tárja fel a valós helyzetet. Az alispánhoz küldött jelentése nem csupán a felrajzolt kép teljessé tételéhez, hanem annak hitelességéhez is messzemenően hozzájárul, ez indokolja szinte teljes terjedelmében történő megismertetését. „Azon általánosan elterjedt és hangoztatott állítás, hogy a magyar paraszt az aratási idő alatt megkeresi egész esztendei szükségletét, ma már nem felel meg a valóságnak, mert bár tagadhatatlan, hogy aratáskor napi keresete óriási nagy, jövedelme a régihez képest mégis alászállia, mert az aratás nem tart 4 hétig, mint azelőtt tartott és nincs 6—8 hétig tartó részére nyomtatás, hajnem az aratás csak 8—10 napig tart s azért a munkaadónak bizonyos menynyiségű napszámot ingyen tartozik szolgálni, vagy bizonyos csekélyebb öszszegért 30—90 kr. napibérét tartozik tetemes összegű napokat szolgálni, akkor midőn a rendes napszám annak két esetleg háromszorosát is meghaladja. A részérti nyomtatást pedig teljesen kiszorította a gépelés, mely mellett a munkásságnak kisebb része nyer alkalmazást." Ezután arról szól, hogy a munkásnak esetleg megvan a kenyere, de más nincs. A gazda helyzete is nyomorúságos. A válság egyaránt sújtja a gazdát és a munkást. Az elégedetlenség további okairól pedig ezeket írja: „A folyton pusztuló középbirtokos osztály helyébe olyan elemek lépnek, akik jövedelmeik szaporítása céljából a bér levonások, a munkások rászedése s megcsalásától sem rettennék vissza, sőt azt mint jövedelmező foglalkozást következetesen, úgyszólván üzletszerűleg napról napria változó és szaporodó furfanggal folytatják a nélkül, hogy ezen működésükért mégosak tartani is kellene a megtorlástól. Mert hiszen, aki a kialkudott gabona helyett annál roszszabbat, esetleg ocsút mér ki munkásainak, vagy célürügyek alatt levonja a megszolgált bért, a büntető igazságszolgáltatástól nem tart, mert törvényeink szerint az csalást nem követ el, mert istentelenségét ravasz fondorlat nélkül követte el, ami nélkül a csalás csak a köztudatban csalás, de annak büntetőjogi következménye nincs. Légió száma újabb időkben azon gazdáknak, akik a kialkudott gabonát úgynevezett második búzából, szemetes ocsúval kevert megázott gabonából mérik ki, akik a cseléd béréből minden eltört, elpusztult szerszám árát új értékébe levonják. Nem ritkán fordulnak elő olyanok, akik a cseléd helyett fizetni tartozott adó fejében annál nagyobb összeget, sőt volt eset hogy annak négyszeresét is levonják, még olyankor is, midőn azon cselédet az adóztatásról eltitkol300