Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)
a szabad királyi és mezővárosokat, oly módon, hogy az utóbbit a megye gyámsága alá helyezik. Kárhoztatták a virilizmust, mely megalázó arisztokratikus intézmény, hisz úgyis többnyire a vagyonosok kerülnek be a képviselő-testületbe. Míg az iparosok például szinte teljesen kimaradnak. 22 A községek, városok jogi helyzetét, közigazgatási státusát az 1871. évi XVIII. törvény rendezte véglegesen. Ennek egyik alapmtézkedése éppen a virilizmus intézményének állandósítása volt. Eszerint a városi, községi képviselőtestületek felét — a megválasztott képviselők mellett — a virilisek alkották. E valóban arisztokratikus, antidemokratikus, Európában egyedülálló intézmény a legtöbb adót fizetőknek biztosította azt a lehetőséget, hogy választás nélkül, jövedelmük alapján részt vehessenek a város irányításában. A virilisek között intézményeket is találunk. Cegléden pl. a barik, a malmok, az egyházak képviseltették magukat megbízottjaik útján az elöljáróságban. A virilizmus a kisszámú, de nagy jövedelműek hatalmát biztosította, míg a nagyszámú, de csekély jövedelmű rétegeket szinte teljesen kizárta a politikai jogok gyakorlásából. Hogy teljesebb legyen Ceglédről alkotott képünk, szólni kell még Táncsics Mihály ceglédi éveiről (1876—1877). Csak tisztelettel írhatunk a 77 éves Táncsicsról, ki egész életében a közjó érdekében cselekedett és következetes forradalmár maradt akkor is, mikor itthoni társai már megfogyatkoztak. A ceglédi hagyomány tudja róla, hogy a ceglédi piacon árulta könyveit — tegyük hozzá, nem válik dicsőségére a városnak, hogy ez így történt. Cegléden is nagy tervei voltak. A városba B. Molnár Sámuel meghívására jött, vagy inkább menekült, mert pesti házukat elárverezték. A Körösi út mellett vendéglátója tanyáján találtak rövid időre otthont feleségével együtt. Hamarosan megismerkedett a Népkör életével, itt látta megvalósulni terveit, melynek a „Vasárnapi iskola vagy segítsünk egymáson" címet adta. Terveit a „ceglédi levelek"-ben tette közzé, miket Szini Károly Pesten megjelenő lapja, a Lámpás közölt. Az általa vezetésre szánt néposztálynak szóló részletes programot a VI. ceglédi levél 12 pontjában fogalmazta meg. A keret a Népkör lenne, hol majd minden gazda megfordul. A tagdíjakból önsegélyező takarékpénztárt alakítanának. Vasárnap délelőttönként összejöveteleket tartanának, ahol megtárgyalnák a város dolgait, elolvasnák az újságokat, az írni és olvasni nem tudók tanulnának. A módszer tehát a közös tanulás lenne, olvasás, beszélgetés által. Igen fontos hangsúlyt kapna a hazafiságra való nevelés, csak 2 párt létezhetne, magyar és nem magyar, tehát ellenség. (Ez utóbbi mondat félreértésre adott okot, mit az újság szerkesztője volt kénytelen eloszlatni azzal, hogy világossá tette Táncsics szerencsétlen fogalmazását.) Támogatnák a magyar ipart, csak annak termékeit vásárolnák. 23 önéletírásából tudjuk, hogy Cegléden nem mondta el nyilvánosan terveit. A leveleket pedig arra sem méltatták a ceglédiek, hogy ellene szóltak volna. Hogy Táncsics hogyan értékelte törekvéseit, ahhoz nem kell kommentár: „Ha Cegléd talaja sziklás volna, azt lehetne mondanom: szavaim kősziklára hulltanak." 24 Legnyomasztóbb emléke mégis a könyvárusítás volt. A korban nem volt szokatlan az ilyesfajta könyvárusítás, hisz a korabeli írásos irodalom — prédikációk, ponyvahistóriák — így jutottak el az olvasóhoz. De teljesen szokatlan volt, hogy olyan személyiség, mint Táncsics, a kofák között árulja műveit, melyek mégsem sorolhatók a ponyva műfajába. Hamarosan anyagi gondokkal is 269
