Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)

lasztójog vagyoni cenzushoz volt kötve.) Felszólalt a hadsereg ügyében, nehezményezve, hogy a közös hadsereg, mely nem a magyar érdekekert védelmezi, valamint a delegációk költségét Magyarország fedezi.

17 Bobory tevékenysége a város akaratával megegyezett. Mutatja az a közgyűlési határozat, melyben köszönetet mondtak működéséért: a 48-as törvények és a függetlenség védelmezéséért.

18 Hogy Bobory nem volt egyedül nézeteivel a városban, kitűnik abból a kérvényből, melyet a város, 145 községgel együtt 1868-ban nyújtott be a képviselőháznak.

19 Ebben a 67-es kiegyezés megszüntetését, Magyarország teljes függetlenségének visszaállítását kérték. A kérvényi bizottság, mely ugyan a kérés jogosságát meg nem cáfolta, azért azt kifejezetten rosszall ta, sőt manipulációnak tartotta. A kiegyezés, mely megteremtette a polgári fejlődés lehetőségét, ugyanakkor sajátos irányt is szabott a kapitalizmus hazai kibontakozásának. Továbbra is biztosította a feudális abszolutista rendszer feltételeit: a dinasztia, az udvarhű nagybirtokos arisztokrácia és bürokrácia uralmát. A birodalom többi népe fölött a két részállam uralkodó osztálya osztozott a hatalomban. Az önkényuralom hosszú évei után az ország örömmel fogadta az alkotmányosság visszaállítását. Azonban a kiegyezés ellenzői is országos mozgalmat indítottak. Vezetőjük a távolban élő Kossuth Lajos volt, kinek óriási volt a befolyása a hazai politikai közvélemény alakítására. Levelei, cikkei — köztük a nevezetes „Kaszszamidra-levél" —irányt adóak voltak a hazai demoikratikus ellenzéknek. Kossuth neve egyet jelentett a 48-as forradalommal: a jobbágyfelszabadítással, a polgári átalakulással, a nemzeti függetlenséggel. Érthető hát, ha Cegléd is az ő véleményére figyelt, s bizalma jeléül éppen 1867-ben választotta — első — díszpolgárául. A kiegyezés ellenzéke, a szélsőbaloldaliak által indított országos mozgalom bázisát alkotta a — különösen az alföldi városokban — nagyszámú demokrata kör. Ezek a körök az 1867-ben betiltott honvédegyletek után szerveződtek. Közéjük tartozott az 1869-ben alakult ceglédi Népkör is, mely nem kisebb embert, mint Kossuth Lajost választotta díszelnökéül. Kossuthhoz írt levelében Bobory, a Népkör elnöke így fogalmazta meg a Népkör célját: „A ceglédi Népkör kitűzte magának feladatul a tisztes társalgás egyéb előnyei mellett a közművelődés előmozdítását s ezáltal közvetve a haza boldogsága fejlesztésében közreműködni."

20 Kossuth válaszában — helyeselve a megjelölt irányt — szokásához híven nagy nyilvánosságnak szánva mondanivalóját, összefoglalta az általa fontosnak tartott teendőket: „A nemzet csak jogost akarjon; de a jogost akarja erősen, határozottan, s ne féljen azoktól a »végletek«-től. Mit kell tehát tenni ez idő szerint? Elevenségében kell a kérdést tartani, s iparkodni kell társadalmi működés által tért nyerni az országban."

21 Ez az irány egyben megegyezett a Kossuth által a függetlenségi pártnak javasolt programmal is. 1867—1914 A város mindig kétszeresen 'küzdött, ha nehezen megszerzett jogait látta veszedelemben. Erre figyelmeztet 1870. évi kérvénye is, természetesen ezúttal is az 1848-i törvényhozás monumentális alkotására hivatkozva. A kérvényben azokat a megkülönböztetéseket sérelmezték, melyekkel elválasztják egymástól 268