Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)
A szarvasmarha-állomány az 1880-as évek közepéig szinte kizárólagosan magyar szürke fajtájú volt. 1848-ban már említenek „egy harmadfű sveiczer bikát", de a fajtaváltás a század utolsó évtizedeiben zajlott le, szinte viharos gyorsasággal. A fajtaváltás folyamatában két lépcső figyelhető meg. 1884 és 1895 között a marhaállományban túlsúlyba kerültek a különböző nem magyar, tarkafajták. 1895 és 1909 között a magyar marha teljesen kiszorult a tenyésztésből, ugyanakkor a tarkafajták közül a pirostarka került túlsúlyba. 1914-re a ceglédi marhaállomány fajtajellege szinte kizárólag a pirostarka volt. Mindez annak az eredménye, hogy a város vezetősége, de a lakosság is időben felismerte a fajtanemesítés jelentőségét. A város 400 forinttal (a legmagasabb összeggel) iratkozott fel a Pest megyei Állattenyésztő Egylet alapító tagjai közé. A városi közösségen kívül még 35 ceglédi gazda szerepel az alapító tagok között. Az 1850-es évekre a kisebb gazdaságokban szinte kizárólag a lovat használták igavonásra, „ ... szántásvetésre azonban különösen a tehetősebb gazdáknál leginkább 4—6-os fogatú ökörigák használtatnak...". A szántáson kívül a „ ... teherhordásra itt leginkább ökrök használtatnak ...". A lófogatok száma, jelentősége a század folyamán tovább nő. 1895-ben 1490 lófogattal (ebből 1111 kettes) szemben csak 399 ökörfogat (ebből 297 négyes) volt. A szarvasmarhaállományban lezajlott fajtaváltással párhuzamosan (valószínűleg a cséplőgépek nagyarányú elterjedésével is összefüggésben) megfigyelhetjük a bivaly, mint igásállat növekvő szerepét. 47 A juhtartás a legelő felosztása és feltörése (1864 és 1873 között 10 ezer hold legelőt szántottak fel) következtében egyre gyorsuló ütemben szorult vissza. Gyors hanyatlásának a világgazdasági hatások mellett az is oka, hogy a szántóföldi művelés hagyományos gabonatermelő jellege megmaradt, sőt az újabb földek bevonásával extenzív módon növekedett. A vetett takarmányok alig terjedtek, a juhállományban a fajtaváltás nem zajlott le (18814>en sem volt még: merinó), a hagyományos magyarfajta durva gyapja ekkor már nem volt keresett. Korábban pedig a tej- és szaporulaithasznon kívül a gyapjú eladása is jelentős jövedelemforrás volt. 1858 J ban a polgármester az évi gyapjú mennyiségét 300 mázsára becsülte 20—25 ezer forint értékben. A századforduló idejéreez a töredékére csökkent, s a juhállomány haszonvételi módja is megváltozott.. Az anyaállomány túlsúlya a tejhaszonvétel növekedésére, illetve a bárányszaporulat értékesítésére enged következtetni. (1911-ben az 563 anya közül 456 darabot fejtek.) 1911-ben az állomány 80 százaléka már merinó volt. 48 kos anya egyéb 1884 100 5000 4700 1909 18 518 187 1911 27 563 245 1914 134 960 133 A baromfitenyésztésre vonatkozó adataink nagyon hiányosak. Galgóczy Károly 1877-ben már említi a ceglédiek Budapestre, illetve Bécsbe irányuló baromfi-kereskedelmét. 1884-ben 203 ezer baromfit tartottak a ceglédi határban (185> ezer tyúk, 10 ezer pulyka), 1895чге 82 ezerre csökkent a számuk. 49 A méhcsaládok száma jelentéktelen (1884-ben 725, 1895-ben 431) volt. 50 23$
