Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

A vizsgált korszakban, a század utolsó évtizedeire a sertésállomány ugrásszerű megnövekedése figyelhető meg. Ezt a tendenciát a sertéshizlalás és a hízott sertéssel folytatott kereskedelem idézte elő. A ceglédiek élőállat-kereskedelméről (a XVI. századi adatokon kívül) a XVIII. század első felétől vannak adataink. A XIX. század 30-as éveiben rendszeres látogatói a pesti piacoknak. A sertéskereskedelem első nyomai az 1810-es évekből vannak. 1851-ben 13 sertéskereskedőt írtak össze, évi bevallott jövedelmük 30—300,— ft között mozgott. A XIX. század 50—70-es éveiben megjelent népszerű ismertetők és gazdasági statisztikák rendszeresen megemlékeztek a főváros felé irányuló ceglédi sertéskereskedelemről. Ennek ellenére Cegléden a sertések száma alacsony, a vagyonösszeírásokban nem jelentkezik a mennyiség, mert az állatokat túlnyomórészt a Szerémségből szerezték be és csak rövid ideig (kb. féléves hizlalási ciklus alatt) nevelték itt (1. 10. kép. 220. old.).

51 A hizlalás fellendülése időszaka az 1860-as évekre tehető. 1870-től egyre szaporodnak az adataink, még a szomszédos Jászságból is költöztek be, azzal a céllal, hogy itt sertéshizlalást folytassanak. A sertéspiacok nagy forgalma következtében egyes kocsmárosok kifejezetten a kereskedők és állataik ellátására specializálódtak. Az akloskertekben felállított hizlalókban olyan sok állatot neveltek, hogy az egészségügyi problémákat is okozott. Dr. Csűr gai László városi orvos szerint az 1—12 éves korosztály 60—70%-a görvélykóros, a halálokok között 30—40%-ban szerepel a tüdővész. Ezeket a betegségeket a belterületet övező akiokban hizlalt óriási mennyiségű sertésnek tulajdonította és javaslatot tett a hizlalók kitiltására a városból, amely 1876-ban meg is történt. A képviselő-testület (amelyben ekkor már bizonyára voltak sertéskereskedők virilis jogon) határozata szerint 10 év alatt a hizlalókat a szegedi vasúton túl a törteli út mentén a „Bedében" kell elhelyezni. Mielőtt a sertéskereskedelem további alakulását ismertetnénk, vizsgáljuk meg, mely tényezők tették lehetővé a nagy felfejlődést. A szántóföldi művelés vizsgálatánál megemlítettük annak kizárólagos szemtermelő jellegét. Ezen belül is a szemes takarmány (árpa, kukorica) vetésterülete a 35—40% között mozgott, a hizlalásnak "behat meg volt helyben a takarmány bázis a. Az 1880-as években már működött a városban a részvénytársasági nagy gőzmalom, mellette pedig számos vízi-, száraz- és szélmalom létezett, sőt szinte sorozatban épültek a kisebb teljesítményű köves gőzmalmok is, amelyek a takarmánygabonát megdarálták, illetve a kenyérgabona-őrlés melléktermékeit takarmányozási célra — nemegyszer saját hizlalási vállalkozásukban — értékesítették. A pest—szolnoki vasút, amely a hizlalt állat gyors szállítását lehetővé tette, már 1847 óta működött, az 1870—80-as években pedig már léteztek azok a vasúti fővonalak, amelyek lehetővé tették, hogy egész Kelet-Magyarország a ceglédi kereskedők felvásárlóterületévé váljon. (Lásd a 10. képet!) E három tényező segítette elő, hogy a gazdaság egyéb ágaiban megtermelt tőkét a vállalkozó ceglédiek ebbe a virágzó üzletágba fektessék. 1885 szeptemberétől decemberéig 4245 hízott sertést szállítottak a ceglédiek budapesti és külföldi piacokra, illetve 4088 növendéket vásároltak. hízott sertés hány db alkalommal 1864 14 802 10 3279 39 Bécsbe egyéb külföld Kőbányára 240