Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

dik helyen állt Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében a gyümölcsfák számát tekintve, és csak a jóval nagyobb határú Kecskemét és Nagykőrös előzte meg. A 245 ezer gyümölcsfának 75 százalékát tették ki a különböző szilva- (95 ezer), meggy- (37 ezer), alma- (35 ezer) és kajszibarackfák (19 ezer). A gyümölcsfák megoszlása 1895-ben Ppot megye Cegléd Nagykőrös Nagykátai Ceglédi a faállomány %-a ]aras jaras alma 12,33 14,4 8,1 körte 9,43 3,7 3,3 cseresznye 6,8 2Д 2,1 meggy 13,16 15,2 21,4 szilva 40,23 38,8 49,2 kajszi 6,02 7,8 8,1 őszi 5,87 3,3 3,3 dió i,ZZ 1,9 1,4 mandula 1,09 0,9 0,007 eper — 12,1 2,8 100 kh-ra gyümölcsfa (db) — 530 540 100 lakosra gyümölcsfa (db) — 815 1350 170 342 388 681 A gyümölcsfaállomány megoszlása még teljesen a hagyományos gyümölcstermelés képét mutatja. A legigénytelenebb, legkevesebb szakértelmet kívánó, szinte mindenütt megtermő fajok (szilva, meggy, alma) alkotják a gyümölcsfaállomány túlnyomó többségét. A gyümölcstermelés extenzív jellegét az eperfa magas százalékaránya is kifejezi. Kevés munka- és szakértelem-beruházással jelentős jövedelmet hozott a kisüstök 500-ra is felmenő száma. A pálinkafőzés legfontosabb alapanyaga pedig az eper volt.

38 A zöldségtermelés korszakunkban alig haladta meg a konyhakerti méreteket. Mindössze két adat sejtet nagyobb méretű zöldségtermelést: Tibold József kötelesmester az újságban hirdetett sárgarépát és petrezselyemgyökeret eladásra, valamint dr. Feldmann József főrabbi 6 hold zöldségkertészetet szándékozott létesíteni. A zöldségtermelés arányait jól szemlélteti az ország legnagyobb piacán, a budapesti vásárcsarnokokban eladott termékek mennyisége. 1897-ben ezeken a piacokon 147 mázsa ceglédi, 208 mázsa kecskeméti és 2609 mázsa nagykőrösi zöldséget értékesítettek.

39 A közlegelő-elkülönítés és a város kezén maradt legelőterület birtokaránylagos kiosztása következtében az állattartás jellege is jelentősen megváltozott. Az 1931-es monográfia szerzője gyakran említi Cegléden a szilaj állattartás jelentőségét, ez a tartásmód azonban a XVIII. század végén, a XIX. század első felében sem volt jelentős. A legelőket járó csordákat, gulyákat, méneseket, juhnyájakat télire szétverték és minden gazda egyénileg teleltette a tanyáján vagy akloskertjében felhalmozott takarmányon, mint ezt a különböző források elemzéséből megállapíthatjuk. A XIX. század első felében pedig egyes gazdák már egész éven át igyekeztek tanyájukon nevelni a jószágot.

40 Az állattartásnak ez a félszilaj jellege a legelőfelosztásig állott fent. 1860-ban még a közlegelőt 2 gu-