Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

lya, 3 csorda, 4 ménes, 31 juhnyáj és 7 sertésfalka járta a legeltetési időszak­ban. A ceglédi gazdák állatállományát 76 pásztor őrizte, gondozta. A ló-, marha­és sertésnyájak közös, városi nyájak voltak, pásztoraikat is a közösség alkal­mazta. Ezzel szemben a juhászok kizárólag egyes gazdák vagy gazdatársaságok, illetve az uradalom alkalmazottai voltak. A juhászok élesen elkülönülő réteget alkottak a város pásztortársadalmában, létszámuk is a legnagyobb (46 fő) volt. Kivétel nélkül katolikusok voltak, a foglalkozások a családon belül öröklődött. 18. kép Sertésvágó és füstölő alaprajza. PmL V. 73. b. 573/1913. A 46 juhász és bojtár közül 7 a Jaczina, 4—4 a Hetzendorfer és Szeleczki, 3—3 a Gábor és Csizmadi családnevet viselte. A számosállatpásztorok (ló, marha) viszont többnyire reformátusok voltak/ 11 A közlegelők felosztása után a ceglédi határ egészére a tanyai istállózó ál­lattartás volt jellemző, a közös legeltetés szerepe minimálisra csökkent, A ta­nyás gazdák a tanya körüli gyepeken, illetve a gabonák után maradt tarlókon és az időszakosan pihenő ugardarabokon egyénileg legeltették állataikat, A ta­nyával nem rendelkező fertályosok számára a belterület közvetlen közelében több darab tehénlegelőt (csengeri, akasztóhalmi, körösi úti, csíkos-tói) hagytak, amelyek összterülete 1909-ben mintegy 1100 kh volt, és mintegy 900 tehén és borjú nyári legeltetését tette lehetővé. 42 A legelők területét a századfordulótól növelték az uradalomtól megszerzett darabok. 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom