Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

17. kép. Sárik Ferenc asztalosműhelyének alaprajza. PmL V. 73. b. 1162 1910. A szőlő nemesítése, az okszerű borkezelés egyre jobban terjedt a lakosság" körében. Az 1880-as évekre a jövedelmezőségen kívül is komoly társadalmi presztízst jelentett a jól kezelt, nemesített szőlő. Unghváry László, a világhírű Unghváry-cég megalapítója, volt városi kertész, újsághírben adta közre az időpontokat, amikor az érdeklődőknek gyakorlati oktatást nyújt a szőlő- és gyümölcsnemesítésben. A nemesítésben — úgy tűnik — az értelmiség járt elöl. A református iskola emeleti nagytermében 1887-ben rendezett szőlő- és gyümölcskiállításon Hühner János 85-fajta szőlőjéből 50-fajtát, Tálasy Árpád 74fajtát, Udvarai Károly 64-fajtát állított ki. Csurgai László városi orvos a legnagyobb bortermelők közé tartozott, aki nagy tételben és saját palackozásban is árusította borát. 1887-ben 58 gazda árusította saját borát palackozva, összesen 1545 hl mennyiségben. A termelők boraikat leginkább nyáron szokták eladni, hogy legyen helye az új termésnek, több éves bort csak kevesen tároltak. A telepítések, a növekvő termelés, de egyenetlen minőség miatt hamarosan értékesítési gondok is jelentkeztek. A „Cegléd" már 1885-ben javasolta egy értékesítő szövetkezet létrehozását. 1897-ben az új csemői birtokosok közül tizenketten szövetkezetet alakítottak s kimondták, hogy egységes fajtákkal telepítik be birtokaikat. A borszőlők közül a nemeskadart, olaszrizlinget, zöldszilvánit, ezerjót és a kövidinkát telepítették, a csemegeszőlők közül a piros és fehér saszlát, saszla krokantot tőkeművelésre, a saszla de Fonteneblaux-ot a birodalom gyöngyét és a de mirade-ot pedig lugasművelésre ajánlották. A gyümölcsök közül az. oltott meggy, a kajszibarack, az almafajok közül a Török Bálint, piros pogácsa, angol arany parmin, belle fleure termelését engedélyezték. A huszadik század első évtizedében több pince- és egyéb szövetkezet, illetve hegyközség alakult. (9. kép.)

33 1873-ban a művelési módok közül a „csapmetszés" kizárólagos volt. Ebben az időben a szőlőbirtokosok túlnyomó többségénél a mustot még taposással nyerték. A szőlővel lazán megtöltött taposózsákot speciális, lábakon álló, dupla fenekű kádakban, „gázolókban" taposták. 1873-ban az 1870 szőlőbirtokos közül csak 70 gazdának volt prése. A bő termésű esztendőkben sok tárolóedényre volt szükség. A jó piaci lehetőségek számos „felsőmegyebeli" kádárt arra ösztönöztek, hogy a ceglédi piactéren a szüret előtti időszakban állandó raktárt és műhelyt tarísanak. Az 1890-es években a szőlőbetegségék terjedése következtében