Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)
Deák vezette küldöttség kudarcát előre látva — azt javasolta, hogy újabb deputációt menesszenek Bécsbe oly nyílt állásfoglalásra bírni az udvart, amely kétségtelenné teszi az ingadozó liberálisok előtt, hogy törvényes formában lehetetlen véghezvinni a forradalmi átalakulást. Az események őt igazolták. Jellacicot a császár visszahelyezte horvát báni méltóságába és Batthyány új kormányalakítási feltételeit nem teljesítette. A nyílt kenyértörés elkerülésére törekvők vereséget szenvedtek. Jellacic 1848. szeptember 11-én átkelt a Dráván, Pest felé vonult, hogy szétkergesse az országgyűlést, vérbe fojtsa a forradalmat. A horvát bán mintegy 34 ezer fős sereggel támadta meg az országot és kímélet nélkül pusztítva haladt előre. Betörésének híre hamar eljutott a kormányhoz és Batthyány azonnal népfelkelést hirdetett meg ellene a Dunántúlon. A reguláris magyar haderő gróf Teleki Ádám parancsnok utasítására Jellacic elől visszavonult, majd szabadon hagyta előtte az utat Pest felé. Az idegen hadsereg garázdálkodásai élesen cáfolták a bán demagóg Ígéreteit, amelyek föld juttatásról szóltak. (Hogy népámító ígéreteinek milyen hatása volt katonáira és a volt magyar jobbágyokra, annak bizonyítéka, hogy még három emberöltőn túl is őriztek erről emlékeket a ceglédiek.) 49 Hamar világossá vált, hogy nincs szó további — a volt jobbágyok, zsellérek, majorsági cselédek sorsán javító — agrárváltozásokról, annál inkább arról, hogy a már elért eredményeket is alapjaiban veszélyezteti az az erő, amelyet Jellaëic vezet, amelyet tervei szolgálnak. 50 A török elnyomás időszakában kialakult a három város, Cegléd, Kecskemét és Kőrös számos kérdésben való közös együttműködése. Az általunk vizsgált korszakban nem ritka kollektív tanácskozásra és állásfoglalás kialakítására 1848. szeptember 17-re Ceglédre népgyűlést hirdetett meg a három város közössége. Itt fogalmazódott meg az a dokumentum, amelyet „ceglédi levél" néven tart számon a történeti irodalom. A levél tartalmában, megfogalmazásában azoknak a középkori episztoláknak kései kollektív szerzőiségű darabja, amelyek nemcsak (jelen esetben a minisztériumhoz és a képviselőházhoz, azaz) a valódi címzetthez szóltak, hanem mint történelmi-irodalmi alkotások, sokkal szélesebb néptömegek érdeklődésére tarthattak számot. Ezért is, és azon oknál fogva is, mert országos hatása nem vonható kétségbe, bővebben idézünk belőle. 51 „Midőn a szolgaság százados bilincseit szétzúzó márcziusi dicső napok után — független Kormányunkat öt száz ezer helyett 15 millió szabad polgárt számító Nemzet élére törvény által állítva szemlélénk — erős lett hitünk: hogy a' Magyar nemzet Európa népei közt rég kiérdemlett méltó állását elfoglalandja, s' imádott hazánk — annyi szenvedés után — elvégre nagy és boldog leend — Nemzetünk jövő dicsősége lebegett lelki szemeink előtt... a' Camarilla leg aljasabb csalás és árulás utain ernyedetlenül működik, — hiszékeny együgyűségünket felhasználva az álnokul nyert időben roppant erőt gyűjt, hazánkat — Nemzetiségünket, lételünket végenyészettel fenyegeti; 's íme vitéz őseinktől öröklött magyar dicsőség bemocskítva lőn, — Nemzeti becsületünk koczkára tétetett! — Ezen rettenetes helyzet által felriasztva — Kecskemét, Nagy Kőrös városokkal tartott kölcsönös értekezés 's hideg megfontolás után az összes Ministerium és képviselőházhoz tisztelettel járulván — az összes haza színe előtt ünnepélyesen kijelentjük: mikint ha az eddigi veszélyes rendszert tovább is követik, ha csak egy pillanatig is azon remény után kapkodva, — miszerint bécsi gonosz Camarillát lekérlelhetik, — 200
