Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

a nemzet fegyverfogható férfiainak felfegyverzését halogatják: bizodalmunkat bírni nem fogják. — Mert mi nem akarjuk, hogy Nemzetünk elenyésztét a' később kornak úgy juttassa tudtára a' történet írás, — mikint azt gyávaságunkkal megérdemlettük... Nem nagy erő ugyan 70—80 ezerből álló három közönség, de biztosan reméljük, hogy 5.—6. millió Magyar, és mégannyi — bár idegen ajkú, de azért igaz hazafi követend' harcz mezejére, hol kedves hazánkat meg mentvén, ezen dicsőség mellett egyszersmind hátrahagyandó kedveseinknek jólétet is fogunk aratni. Egyesített erő 's Nemzeti összes akarat — mint a' tapasztalás tanúsítja — a' legveszedelmesebb örvényből is biztos révpartra vezetett már nemzeteket. — A' Magyar pedig a' mostaninál hatalmasabb ellenségeket is meg tört már. Szedjük össze erőnket és cselekedjünk." A levél sorai meggyőzően bizonyítják, hogy megfogalmazója, a népgyűlés résztvevői tisztában voltak a márciusi forradalom eredményeinek jelentőségével, a nemzet és társadalom fejlődése előtt megnyitott út távlati lehetőségeivel és a bécsi udvar ellenforradalmi tevékenységével. Ez utóbbit világosabban értékelték, mint sokan azok közül, akik politikájukkal a márciustól szeptemberig tartó időszak alatt az országot idáig hagyták jutni. Az áprilisi törvények jobbágyfelszabadító intézkedései ismertek voltak, ugyanakkor nincs nyoma a radikális továbblépés szükségessége követelésének és a nemzetiségi politika értékelésének, noha — helyesen — az elért vívmányok megvédéséért folyó harcban a nem magyar anyanyelvűekre is teljes mértékben számítottak. » Egyértelmű az állásfoglalás: győzelem csak úgy születhet, ha ingadozás nélkül a fegyveres ellenállás eszközéhez nyúl az ország — nemzetiségi és osztályérdekre való tekintet nélkül —, közösen. Kossuth — miután már előző nap különvonat indítását rendelte el

52 — a népfölkelésre szólító képviselőházi beszéde előtt — röplap formájában is közzétette terveit, gondolatát.

53 A toborzóútnak ez a „nyitánya", a Bécsben és az itthon tömörült ellenséget kíméletlenül leleplező és ellene a győzelemig folytatandó keserves küzdelemre lelkesítő riasztása, Kossuth korábbi és ezt követő politikai programjának sokszor idézett lényegét tartalmazza. Némely félmondata, jelzője, kifejezése kitörölhetetlenül őrződött meg néphagyományunkban országszerte, bizonyítva Kossuth és a nép gondolati-akarati közösségét. „ ... a király nevében van hazánk vérrel és lánggal minden oldalról elborítva és tódul a sok fegyveres rabló, a sok háládatlan áruló, minden oldalról belebb és belebb a magyar népre, hogy őt kipusztítsa a föld hátáról. ... Védelmezd hát magad szegény elárvult magyar nép, védelmezd magad, ten ^tűzhelyedet, gyermekeidet, feleségedet elszántan, rettenthetetlenül, mint ahogy védelmeznéd magadat, midőn útonálló rablók támadnak meg. Fel hát fegyverre, szegény elárvult, de magyar bátor nép! Kaszára, kapára, kinek mije van. Keljen fel tömegben a magyar nép és megmenti magát és megmenti ez árva hazát... és ... ha fel nem kel, ha saját életét, vagyonát, hazáját gyáván feladja..." akkor megsemmisítő és sorsát beteljesítő átok sújtsa.

54 Kossuth a képviselőház szeptember 24-i ülésén elmondott beszéde után megindult az alföldi toborzóútra, és társait tettének követésére szólította fel.

55 Beszédeinek számos gondolata — más és más megfogalmazásban — ezen az úton több helyen elhangzott, de hiteles szöveg csak Szegedről maradt ránk.

56 A képviselőházban útjának lényegét fogalmazta meg: 201