Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)

tályából sorshúzás útján köteles pótolni. (Méltányos esetben lehetőség nyílt arra, hogy a kiállításra kötelezett személy maga helyett helyettest fogadjon.) Az egyik kiemelkedően jelentős pont így szólt: „4. Az ekként kiállítandó sereg egyenesen és kirekesztőleg csak a már felállítani kezdett honvédzászlóaljak szaporítására fordítandó s új honvédzászlóaljakká alakítandó..." (Kiem. M. B.) A korábbiakban szóltunk már arról, hogy a ceglédi nemzetőrök egy része már nem az 1848. évi 22. törvénycikk által megszabott eredeti cenzus alapján került kiállításra, és többször csak a helyben ráruházott nevében, és nem lényegi tartalmát tekintve volt az. '" Az augusztus 13-i miniszterelnöki rendelet a honvédekhez hasonlóan tartós szolgálatra vállalkozó önkéntesek toborzását írta elő a törvényhatóságoknak, és a belőlük szerveződő alakulatokat a rendelet már nem honvédzászlóaljaknak, hanem „önkéntes nemzetőri csapatok"-nak nevezte. A Cegléden szeptember elejéről (a szeptember 11-én megszavazott, fentebb ismertetett rendelkezés megszületése előtti időből) maradt fent katona-összeírás, amelyhez az alapot a vármegye szeptember 1-én kelt végzése szolgáltatta.

40 A város által szeptember 6-án és 12-én „adott újonczoknak névjegyzéke" című összeírás, viseli a „nemzetőrök jegyzéke" elnevezést is, és azt is, hogy „Nem nemzet-Örök, hanem honvédek".

41 A terminológiai zavar nyilvánvaló, de ennek a dátumozások különbözősége is magyarázata lehet. Ezeknek az iratoknak az „elnevezései" alapján is lemérhető, hogy a kormány katonaállítási rendeletei, azok megváltoztatása, az elnevezések sokfélesége és egyben bizonytalan volta, milyen zavarólag hatott — az összeírókon túl magára a leendő haderőre —, hisz a katonai szolgálat feltételei esetenként eltérőek voltak. Nézzük ezek után a szeptember elejéről ránk maradt két ceglédi összeírást. Az egyiket 1848. szeptember 21-i dátummal készítették el a már említett szeptember 1-i megyei választmányi utasításra.

42 A négytagú ceglédi testület, köztük a bíró és az orvos a 19—22 éves ifjakat írta össze, illetve állapította meg a katonai szolgálatra való alkalmasságukat. Jelentésükben írták, hogy az összeírás alá eső személyeket „elő kapni semmi módon nem lehetvén", csak 111 főt tudtak orvosilag is megvizsgálni. A fenti korosztályba tartozó többi fiatalról úgy készítették el az összeírást, hogy az egyházak keresztelési és halálozási anyakönyveinek adatait vetették össze. Az aprólékos munkával ilyen módon 809 fő élő személyt mutattak ki, akik a vonatkozó rendelet hatálya alá estek. Ezek közül 201 megint „hiányként jelentkezett", mivel „egyesek mint vándorlegények vagy szolgák vannak távol, mások közülük pedig már vagy rég katonák, vagy Önkéntes honvédek".

43 A csatolt jegyzékek megbízható következtetések levonására — kitöltésük, vezetésük módja és színvonala miatt — sajnos igen kevéssé alkalmasak. A másik kimutatás 1848. szeptember 6-ról maradt ránk, és a városban toborzás útján kiállított újoncokat tartalmazza.

44 Ez az összeírás összesen 138 főt foglal magában, akiknek életkora 15—48 között van. Meglepően magas azoknak az újoncoknak a száma, akiknek az életkora a törvényszabta minimumot, a 19. évet sem érte el (41 fő). Az újoncok több mint 198