Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 1. Ceglédiek az 1848–49-es polgári forradalomban és szabadságharcban (Máté Bertalan)
Tizenötödike, a márciusi ifjak radikális lapja 1848. június 10-i száma a ceglédi (!) Berkes Károly tollából közölt, 6 hiszen nem tudjuk, milyen széles ceglédi réteg véleményének radikális hangvételű sajtómegnyilvánulása volt ez. A levél abban az időszakban íródott, amikor mind az országon belül, mind külpolitikailag egyre növekedtek a nehézségek. (Nincs lehetőség arra, hogy akár csak fő vonalakban is kitérjünk ezekre a problémákra, de hadd jelezzük: április végén Jellacic már készülődik Horvátországban, május derekán üléseznek a szlovák, a szerb, az erdélyi nemzeti gyűlések, a Batthyány-kormány sorra követi el a súlyos hibákat, a jobbágyfelszabadítás módjával, mértékével elégedetlen paraszttömegek mozgalmat indítanak, az új, ellenforradalmi kormány — és a lapok veszedelmes hangvételű cikkeket közölnek stb. 7 ) Berkes Károly a forradalom vívmányai érdekében emelte fel szavát és határozottan állást foglalt a Marczius Tizenötödike radikális szelleme mellett. A veszélyben levő nemzeti függetlenséget éppúgy védelmébe vette, mint a sajtó- és szólásszabadságot. Röviden ezután arról szólunk, hogyan vélekedett a város vezetősége a forradalom és szabadságharc eredményeit és sorsát is befolyásoló külpolitikai eseményekről. 1848. április 12-én a Szegeden tartott népgyűlés egy feliratot fogalmazott meg és juttatott el Pestre a kormányhoz. Ezt a sokszorosított iratot számos helységnek, így Ceglédnek is megküldték „pártfogolás" és „hason értelmű felírás" megtétele céljából. 8 (Kiem. M. B.) A ceglédi városi tanács április 27-i ülésén ismertette a folyamodványt, és úgy határozott, hogy mivel a benne foglaltakkal egyetért, azt tudomásul veszi, sőt „... annak idején, midőn tudniillik, majdan a' legközelebb tartandó Országgyűlésen ezen városi község a törvény rendelete szerint képviseltetni fog-, törvényhozási téren mind a két nemzet ügyét pártolni fogja". 9 (Kiem. M. B.) A levél bírálja az örökös tartományokkal egybekapcsolt Magyarország közös bel- és külpolitikáját, de aggasztónak ítéli meg a pénzügyi politikát is. Kapcsolatot lát a Habsburg-irányítású financiális ügyek és az ellenforradalmi törekvések között. Együttérzését fejezi ki az itáliai—lombardiai események résztvevőinek és érinti Galícia ügyét is, hisz „ ... e tartomány a magyar korona jogának címével lön elfoglalva...", „mi austria részéről jogtalanság volt, irányunkban, azt a gondviselés javunkra fordítá...". Azaz nem szennyezi a magyar nevet az, hogy „más nemzetnek természetellenes elfoglalásával gyarapítá országa területét". (Kiem. M. B.) Pártolja a folyamodvány a lengyel függetlenség ügyét éppúgy, mint az aldunai tartományok elnyomása megszüntetését. A szegedi népgyűlés által megfogalmazott felirat — amellyel mint fentebb idéztük — a ceglédi tanácsülés is egyetértett — utolsó soraiban több megfogalmazásban mindenki számára félreérthetetlenül tudtul adja, hogy az „egyenlőség, testvériség" jelszavakat zászlójára író magyar nemzet, ezeket mint megismert igazságokat, meg is akarja valósítani. Hiszen: „Mi a hitben élünk, hogy nemzetnek igaz érdeke csak az lehet, mely mások méltányos igényét nem sérti... s ez irányban óhajtjuk иду bel- mint külügyeinket vezéreltetni..." „Mellőztetni kívánunk tehát oly országlati rendszert az örökös tartományokban is, mely más tartományok szolgaiságában keresi a fejedelmi szék dicsőségét, hanem egyes tartományok balul értett érdekei végett más országok elnyomását tűzi ki irányúi. .." (Kiem. M. B.) Ez a Cegléd által is elfogadott és egy nemzet haladó külpolitikai program190
