Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

beni esztendeivel öszve vetvén 39190 ftbul álló differentia. — Hogy pedig mi a' föld nem mivelésnek és terméketlenségnek valamiképpen okai nem vagyunk abbul világosan meg mutatjuk, hogy 1° a' Föld osztálya mind addig, miglen a' Gabona a' Földekrül el nem hordódott, véghez nem mehetett, és így el késődvén a' föld osztálya, a' nyomtatás, és egyéb rakásra szaporodott dolgok, végett (: valamint az idén is :) kívánságunk a' háromszori szántásban meg gátoltatik, a' földjeink szokott mód szerént meg nem szántódhattak sőt 2° A' földek sorsa is el változván nevezetessen az Ugar a' gyeppel gyöp a' tallóval öszve esvén az meg mivelésre következésképpen a' terméketlenségre is alkalmatlanokká tétettek... Szaporodik Kárunk a' Földes Uraságtul költsön fel vett Búza árrával, fel sem említvén a' vetni költsönzött árpát, és zabot, a' melly is 3599. Posonyi Mérő a' 48 xris tészen 2879 f. 12 xr... De még a' fel vetett Portionale Quantumot, ki költekezvén minden ember, sem tudjuk meg fizetni ha tsak ... sorra nem exequaítatunk." Az új, nyomásos határtervezet ténylegesen lehetetlenné tette a gazdálkodást, a racionális termelést. Pl. az a gazda, akinek egyik darab földje az irsai határ közelébe, másik a jászberényi út tájékára esett, s a harmadik pedig az abonyi határ mellé, elképzelhetetlen, hogy a városból naponta kijárva, megfelelően, s egyáltalán valami módon is gazdálkodni tudott volna. Nem túlzás a ceglédiek panasza: „Ugyan ezen tetemes Kárunktul, és illy nagy végső romlásunkat okozó veszedelmeinkéül el-szörnyülködvén, nem hogy a' magunk javán nem akarnánk kapni, nyúlánk a' földünkhez. Minthogy mindenkor azon mesterkedünk, és mesterkedtünk, hogy annak mivelését (: mellybül élnünk kellettik :) mentül jobban meg tehetnénk, 's boldogulnánk. És mndezek, és effélékbül ki tetszik és már most a' földnek új osztályábul az igért hasznok fejében minémü szörnyű Károk, és sokaknak közülünk örökös romlásunk következtek, és tsuppán a' szerentsébül történhető menendő termékenységéért (: mellyet a' szegény ember illy nagy áron vészen meg :) illy veszedelmek, romlások naponként követnek, és jövendőre is követni fognak .. ."

i62 A ceglédiek protestálása eredményt hozott. A korábbi, ésszerű határhasználati és gazdálkodási rendszer gyökeres felszámolása kudarcot vallott. A határ kiterjedése, a nagy távolságok döntöttek, az a törvényszerűség érvényesült, miszerint az 5—5,5 km távolságban levő munkahelyre nem lehet naponta kijárni, azaz szükség van a határbeli üzemközpontra, a tanyára.

163 A fellebbezésekre a Helytartótanács az 1786. június 30-án keltezett 26 222. számú levelében kedvező ítéletet hozott. Ennek következményeként, a „Ttes Nemes Vármegye által az Uraságnak és Jobbágyoknak jelenlétekben leendő panasznak meg visgálása véget ki küldetett Deputatio által el ismertetett, az, hogy hogy az Urbarialis földeknek viszsza állítandó Tanyák szerint való mivelése alkalmatossabb, és hasznosabb lenne, egyszersmind a' Földeknek Tanyák szerint való föl osztása rendeltetett."

m Ezt követően történt a ceglédi határ újabb határhasználati rendjének kialakítása, valamint Bércei területének kihasítása a ceglédi határból. Az új terv alapján, az irsai határtól az abonyi határig mérték ki a jobbágyok urbáriális földjeit egy tagban, s a városi belsőség felett pedig kijelölték a három calcatura területét. Itt a 2

/s—Ve telkes (fertályos, félfertályos) gazdák kapták ki a három vetőre osztott földjárandóságukat. A földmérői munkákat három geodéta: Motsy György, Bereczky Pál és Ruttkay Dániel végezte, de térképet nem készítettek róla. Az irsai határtól a jászberényi útig eső részt Motsy György, a fertályos (nyomás) földeket a város felett Bereczky Pál, és a jászberényi úton alól, az abonyi határig terjedő szakaszt pedig Ruttkay Dániel