Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
„mivel még ezekből ki kell telni azon 4049 forintnak, mellyekkel Kis Pál 2 ik Bíró Űr némelly lakosoknak tartozik, nem külömben azon 1400 forintnak is melly a' múlt esztendőben a' Notarialis Házra ki vettetett; azon kívül a' Restantiákból leg alább 200 forintot lehet deperditára tenni; azért a valóságos bé várandó jövedelmet tsak 1663 forintra lehet tenni..." így növekedett meg a kiadás, s ennek megfelelően 1 dika értéke 5 Ft-ról 6 Ft 40 xr-ra emelkedett. 92 Az 1810. évi számvetés sem volt problémamentes, a deficit tovább növekedett, s ezért a tanács radikálisabb intézkedéshez folyamodott: „gondolóra vévén azt, hogy a' város az adósságitól mentül elébb meg szabaduljon, köz akarattal abban állapodtak meg, hogy egy Dica 10 ftokra emeltessen." 93 A vagyon alapján kivetett adófizetés mellett a vármegye és a katonaság részére teljesítendő szolgálatok is súlyos anyagi terhet jelentettek. Sok nehézséget okozott a kvártélyozás. A beszállásolt katonaságot házaknál helyezték el, lovaikat a gazdák istállóiba kötötték be. Még ha kapott is érte fizetséget, sok gondot jelentett a katonák és lovaik ellátása. 94 Nemcsak a kellemetlenségek (a katonák erőszakoskodásai, visszaélései), hanem a tehertől való megszabadulás vágya is arra ösztönözte a ceglédi gazdákat, hogy elrontsák a belsőségen istállóikat, ne lehessen oda beszállásolni. A városi tanács számos rendelete intette a lakosságot, hogy óvakodjanak az ilyen cselekedetektől. 95 A forspontozások, a vármegye (megyei utakhoz kőhordás, hidak, töltések javítása, levélhordás stb.), a város közszükségeire végzett munkák, fuvarozások és természetbeni szolgálatok, mind a jobbágyság terheit növelték. Földesúri adózás A ceglédi jobbágyság az 1769-es úrbérrendezésig cenzust fizetett földesurának. 1694-ben 400 forintot fizetett a oommunitas, majd 1703. április 24-én új kontraktust kötött a várossal Gosztonyi János, az apácák tiszttartója. A földesúri jogok és haszonvételek bérlete negyedévi 600 Ft volt. Az 1713-ban kötött egyezség 1000 Ft-ban állapította meg az árenda összegét, amely 1716—1727 között 1800 Ft-ra emelkedett. 1721-től 1725-ig 1600 forintot fizettek a ceglédiek, s további konyhára valókat ajándékoztak (1 q méz, 2 q vaj, 3 q faggyú, 1000 db tojás stb.) az apácáknak. 96 A cenzus összege 1749 előtt már 2500 Ft volt. Az 1749-ben kibocsátott és 1751-ben jogerőre emelt urbárium előírta, hogy a házhelyes gazdák 6 forintot, a „házát egyedül biró gazda" 1, a zsellérek pedig 50 dénárt adjanak földesuruknak. 97 Mivel ennek az urbáriumnak nem lehetett a gyakorlatban érvényt szerezni, a oommunitas továbbra is egy összegben fizette a cenzust. Mint említettük is, a vagyonösszeírások alapján határozták meg, akárcsak a vármegyei adókat. Az 1769-es urbárium — amely nyomán létrehozták a jobbágy-telekszervezetet — meghatározta, hogy a jobbágyok és a zsellérek egységesen 1—1 rft-ot fizessenek esztendőnként, s ennek megfelelően összesen 857 rft-ot vetettek ki a jobbágyokra. 98 Az 1773-as urbárium módosította a pénzbeli adózást, amely azonos lett az 1749. esztendeivel. Egy egész jobbágytelek után 6 rft-ot követeltek, a házas zsellérek 1—1 rft-ot, a hazátlanok pedig 50 krajcárt fizettek az uraságnak, így a 663 jobbágy (a 375 3 /s sessiónak megfelelően), a 350 zsellér és 106 hazátlan zsellér 2701 rft és 30 xr adót volt köteles fizetni évente. 99 Az úrbéresek pénzbeli adózása, illetve a fizetés mértéke nem változott a
