Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

későbbiek során, csupán a népesség alakulásának megfelelően módosult az öszszeg. Pl. 1780-ban a 698 jobbágy, 503 zsellér és 84 hazátlan 2782 rft 25 xr-t fizetett a földesuraságnak. Az 1846/47-es gazdasági évben az uradalom állandó jövedelmei között a ceglédi jobbágyság úrbéres tartozása 4512 Ft összeget tett ki.

400 A XVIII. század elején a mezőváros igyekezett a természetbeni szolgáltatást pénzben megváltani, mint ahogyan a cenzuális viszony kialakításával sikerült is viszonylag függetlenítenie magát a földesúrtól. A kilenced dézsmát kötelesek voltak teljesíteni, mind a gabonából, borból, dézsmából. A gabonát el is szállították Budára, az apácáknak, de a többi dézsmát megválthatták pénzben. A regálebenefíciumot is bérbe tudták venni (kocsmáitatás, mészár széktartás), ö így a dézsmabor, a dézsmabárány fele részét helyben értékesíthette a magisztrátus. Pl. az 1715/16. számadási évben 241 akó dézsmabort mérettek ki a ceglédi kocsmákban, amelyért 598 rft 37 dénárt szedett be a tanács. Az 1720/21. évben pedig 6O6V2 akó dézsma óbort és 33 akó újbort értékesítettek 1298 Ft 41 dénár összegben.

101 Az 1747/48. számadási esztendőben a tanács 10 rft 66 dénárt szedett be a lakosoktól dézsmabárányok váltságaként, s természetben pedig 347 db bárányt gyűjtöttek be. Ebből a mennyiségből 323 darabot adtak át vágásra a székbíráknak, amelyből 242 rft 24 dénár folyt be a városi pénztárba.

102 Az 1744. évi kontraktus már megszüntette a dézsma árendálását, előírva, hogy a ceglédi jobbágyok kötelesek minden termesztvényből kilenced dézsmát beszolgáltatni a Clarissa apácarendnek, s bizonyos mennyiségű konyhára valókat is ajándékozni. Az 1749. évi urbárium előírta azt is, hogy — a cenzuson kívül — a ház- és szőlőingatlan eladásakor minden forint után 1 krajcár adót is kell adni, s ajándékképpen pedig egy egész telkes gazda 1—1 db ludat, kappant, 2 db csirkét, 20 db tojást, a házas zsellérek 1—1 db kappant és csirkét, 8 db tojást kötelesek beszolgáltatni Budára. Az egész mezővárosi communitas pedig 24 db pulykát, s egy-egy fejőstehéntől 1 icce vajat adott. A kilenceddézsmálás nem érintette a kendernaturélát, helyette 1 db kenderből szőtt zsákra tartott igényt az uradalom.

103 Az 1769. évi úrbérrendezés előtti naturálészolgáltatásról a ceglédi jobbágyok így szóltak: „Miolta emlékezünk, mindenkor határunkbéli szántó földeinknek termésibül 9-ed kijárt, de azt, midőn földes uraság engedelmibül más beneficiumokkal edgyütt árendáltuk, előbbi esztendőkben magunk vettük. Eltelvén az árendálásnak ideje, már az földes uraság azulta magának kivánnya, ugyanazért borbul, búzabul, árpábul, zabbul, kölesbül, lencsébül, borsobul, bárány okbul, méh rajokbul esztendőnként ki is adgyuk. Az kender kilenczedért pedig, igért zsákoknak fel váltásáért, 50 ft-okat fizetünk."

104 A kilenced dézsma természetbeni szolgáltatását írta elő az úrbérrendezést követő urbáriumok is, csupán a kenderkilenced vonatkozásában tettek engedményeikéit. Az 1770. évi urbárium 6 napi fonásra kötelezte az egysessiós jobbágyot, amit 1773-ban eltöröltek, helyette négy nyüstös kenderből szőtt zsákot kellett beadniuk.

105 Az új urbáriumok meghatározták a földesúrnak adandó ajándék fajtáját és mennyiségét is. Korábban — mint említettük is — változó volt annak menynyisége és fajtája. Pl. az 1737/38. számadási évben a magisztrátus 130 Ft kiadást könyvelt el különböző ajándékok vásárlása és Budára szállítása címén.

106 Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban így nyilatkoztak a ceglédiek 1769ben: 153