Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
„azonnal, nem tudhatik mi okból, az egész Városi Tanátsot Hunszvutoknak mérges indulattal kiáltván, páltza ütésekkel fenyegette". A tanácsülés felháborodással nyugtázta az incidenst, s azt határozta: „minthogy a' Tisztartó Űr nem tsak a' Köznépnek, hanem az Elölj árókk is oknélkül való motskolódásában, és egyébb rendetlen tselekedetekben annyira el merült; hogy már tovább szenvedni éppen lehetetlen légyen, rendeltetik, hogy ez a' Nótárius Urak által azonnal írásban tétetvén; a' N.M.M.K. Hlyto Tanátsnak adasson fel." 28 A belső tanács élén tehát a főbíró állt, aki a mezőváros ügyes-bajos dolgainak intézését irányította. Az őáltala megnevezett, s a belső tanács szavazata alapján megválasztott második bíró a gazdasági ügyeket, s a számadásokat intézte. Ezért rendszerint „Adó Szedő Második Bírónak" is nevezték, s magát a hivatalt pedig második bírói vagy „perceptori" hivatalnak. A város anyagi ügyeinek intézésében működött közre a városgazda is, akit szintén esztendőnként választottak meg a belső tanácsból. Az 1815. november 1-i tanácsülés hozta azt a határozatot, hogy „ez után Város Gazdája nem Tanátsbeli hanem köz nép közzül légyen, a' külső vagy úgy nevezett Hatvan Tanátsból Zsemlye Mihály választatott" meg erre a tisztségre. 29 A népesség gyarapodása, s az ügyintézés bonyolultabbá válása idézte elő a tanács hivatali apparátusának differenciálódását. Az 1821. október 28-i tanácsülésen ez a döntés született: „Mindhogy eddig а' 2 аак Bírósághoz az ado szedői vagy Perceptori Hivatal is hozzá volt kaptsolva, azomban tapasztalt dolog, hogy az iüyen 2 dlk Birák, az Adót, Két, sőtt Három esztendők alatt sem szedhették be, és a' miatt Számadásaik sem készitődhettek el, ugyan azért a' Hatvan Tanátsosok köz akaratjával ezenn két Hivatal egy ahoz értő individumnak állandóul adattatni rendeltetett — A' 2 ái]s Biró pedig egy Tanátsbeliből ugy rendeltetett Választataii, hogy mivel a' Gazdái Hivatal azuttal meg szűnik Is többé Gazda nem lészen, ennek kötelessége a' 2 dlk Biró tartozik viselni." Állandó perceptornak Szabó András harmadik nótáriust nevezték ki, akinek egyébként is „Perseptionalis Notáriusi" titulusa volt. 30 A mezőváros tanácsában helyet foglaló gazdák természetesen nem rendelkeztek pénzügyi képzettséggel, amelynek az lett a következménye, hogy gyakran hiba csúszott a számadásokba, s időben sem készültek el vele. Évről évre változott a második bírók személye, s így előfordult — s ezt a vármegye és a földesúri hivatal ellenőrzéséből tudjuk —, hogy több évre visszamenően sem történtek meg az elszámolások. 31 A pontatlan, illetve gondatlan gazdasági ügyintézés feszültségek forrásaivá váltak, olykor alaptalan rágalmazást is kiváltottak, kósza hírek terjedését a mezővárosban, mint az 18374>en is történt. 32 Ennek megakadályozása végett tett az uradalom lépéseket már 1834-ben is, utasítva a tanácsi elöljárókat, a pénztári könyvelés pontos vezetésére, a bizonylati fegyelem szigorú betartására, a visszaélések felszámolására és a fokozott takarékosságra. 33 Annak ellenére, hogy 1821-ben elrendelték a Perceptori Hivatal megszervezését, az nem működött folyamatosan. A tanács nélkülözhetetlen emberei voltak a nótáriusok, akik állandó alkalmazásban álltak. A XVHI. században két nótárius működött Cegléden. A tanács 1788. november 1-én hozta azt a határozatát, hogy a második bírót mentesíti a porció és egyéb készpénz beszedésének kötelezettségétől, csupán a naturálék (abrak, széna) begyűjtésének gondja és más gazdasági ügyek intézése marad rajta. A készpénz beszedését az egyik nótáriusra bízták, azzal a meghagyással, ha a főbíró református, akkor katolikus legyen a perceptáló nótárius. 34 135
