Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
Szunyogh ? ? ? ? 31 89 99 17 ? ? Mihály Ifjú Szunyogh ? ? ? ? — ?— — 91 16 9 ? Mihály Váróczi Mihály ? ? 40 54Va 15 86V2 1 1 ? ? Zakar Imréné 27 06 Túri Pál 41 03 39 I6V2 23 •m/2 ? ? ? ? Túri József 62 22 ? ? A fenti időszakban már több katolikus família (pl. Sági, Szunyogh, Túri) a legvagyonosabb ceglédi gazdák közé tartozott. Szunyogh Tamás a mezőváros legnagyobb adófizetője is volt az 1796/97-es esztendőben. A tanácsi választásokon tehát az uradalom helyi tisztségviselői voltak jelen, s az uradalom kijelölési jogát gyakorolták Mária Terézia úrbérrendelete alapján. Ez természetesen a mezővárosi önrendelkezés semmibevételét jelentette, hiszen, csak olyan gazda kerülhetett a jelölőlistára (még református is), akit megfelelőnek tartott az uradalom erre a posztra. Tehát, a kijelölési joggal történő élés már eleve korlátozta a magisztrátus önállóságát, mégis, ezen túlmenően is visszaéltek az uradalom emberei a hatáskörükkel, mindjobban beavatkoztak a választásokba. Ilyen eset történt az 1838. november 4-én tartott választásokon is, amelyen Viczián Lajos és Rédl Lajos járásbeli esküdtek jelentek meg a vármegye képviseletében, s az uradalom részéről pedig Fejér Beniámin tiszteletbeli uradalmi ügyész, a ceglédi uradalom tisztjeinek (Ferenchich József tiszttartó, Pósa István számtartó, Pólya József kasznár, Rozinszky János ispán) kíséretében. Mivel hivataláról leköszönt a református főbíró, Cseh István, helyére katolikus gazdákat jelölt az uradalom, sőt, a szavazás lebonyolításába is bele akartak szólni, annak ellenére, hogy ,,a' törvény egyebet a' kijelölési jognál nem adott a' Mlts Uradalomnak, a' voksok szedésébe azok nem avatkozhatnának, egyébiránt is meg nem férhető volna az a' Törvény nyilvános rendeletével, melly a' népnek szabad választási jogot tulajdonított, hogy a' tiszta szabadság, melly magával már a' tisztség jelenlétével is korlátozva van, illy a' dolgok velejére tartozó befojás által megköttessék..." A tiltakozás eredménnyel járt, a város emberei szedték a szavazatokat, s az uradalom emberei csupán ellenőri minőségben szemlélhették Lovas István főbíróvá választását. A soron következő tanácstagi választás során újabb erőszakosság történt az uradalom részéről, amelyet rögzítettek is a tanácsi jegyzőkönyvben: „Következett a' Nép által kívánt Tanáts újítás mellybe, nem tsak a' régi Czeglédi Úrbéri hanem az ШЗ 01151 Évi Törvény №*• Czikkelye által is földes Üri befolyás nélkül egyedül a' népre ruházott jogba, midőn Uradalmi Ügyész № Fejér Beniámin Úr oldala melletti tisztjeivel együtt belevágni, sőtt azoknak kik a' régi Tanáts maradását kívánták ijesztésével, 's attól való idegenítés czéljából bizonyos, Nagy István, mint a' ki régi Tanáts maradására nyilatkozó nevének tisztartója általi félj egyeztetésével, 's egyéb minden gondolkozó erőltetett módokkal, a' nép tiszta jogát, az ezen tettes nékie kétségen kívül utasításba nem adó Mlsgos Uradalommal közössé tenni szándékozott volna." A törvénysértés végül is nem következhetett be, mert időközben megérkezett a vármegye járási főszolgabírója, Batta Sámuel, aki ,,a' hivatalából kilépett de még utódja a' Bírói hitet le nem tévén, a' Városi Jogok védelmére bírói körben létező Fő Bíró Cseh István Űr is két jegyző társak folyamodására ezen elkeseredéssel kezdődött Tanáts Űjjítást a' Ts № Vármegyének e' tárgyban hozandó határozásáig felfüggesztette." A magisztrátus a vármegye közgyűlése elé terjesztette az uradalmi visszaélést és jogsértést, s ugyanakkor vizsgálatot rendelt el az újonnan megválasztott főbíró, Lovas István ellen, mert az a vád merült fel ellene, hogy az egykori árvák atyjai tisztsége idejétől fogva tartozik a városnak és a vármegyének. Mi133
