Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)
jobbágyok, akik a mezővárosok társadalmának kisebbségét alkották, az ítélkezési jog megszerzésével megszilárdíthatták a többség felett az önkormányzati szervekben elfoglalt vezető helyzetüket. Ez a felső jobbágyréteg ezután még világosabban elkülönülhetett a társadalom alsó rétegét alkotó zsellérektől és cselédektől. Magát polgárnak tartotta. Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét vezető társadalmi rétegéből kikerülő bírái, esküdtjei és ülnökjei az 1520-as évektől közös törvényszéket ülhettek, ami ezek tekintélyét és befolyását megnövelte. Erre vall, hogy 1523-ban Werbőczi István és fia Imre földesúri beiktatásán Menden és Szentmártonban, valamint 1526. imárc. 28. körül pedig Nagykőrösön Karászi Peróny Pál leányai birtokba iktatásán az óbudai apácák ceglédi jobbágyai közül több más személlyel együtt Tengerdi Péter és Pénzes Balázs is megjelentek. Nyilvánvaló, hogy a ceglédi tanács képviselői voltak. Ezután alig fél év múlva Cegléd földesurai, az óbudai klarissza apácák, Szüle jmán szultán Budára vonuló serege elől Pozsonyba menekültek. 47 A TÖRÖK SZULTÁN „HÁSZ-VÁROSA" Szüle jmán szultán hadserege hazafelé menet Pesten két részre vált, az ázsiai csapatokkal Ibrahim pasa nagyvezér Ceglédre 1526. szept. 25-én ért. A lakosság elmenekülésével kiürült mezővárost az átvonuló törökök felgyújtották. 48 A török elvonulta nyomában az újjáépítést megnehezítette, a II. Lajos király mohácsi halála következtében, újra fellépő trónviszály. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János egyformán királynak tekintette magát és egyformán sokszor ugyanazt a birtokot mindegyik a maga hívének osztotta ki. Ebből a helyzetből a nemesi birtok hitelének teljes fellazulása állt elő, s így tulajdonképpen a királyi adományozást megelőző szabad foglalás általános gyakorlattá vált. Cegléd északi határánál levő Szék, Györgye és Félegyháza birtokokra 1526 Szent Márton-napja körül (nov. 11.) Süli Ethele László, Pándi Nyáry Sebestyén, Viczmandi Miklós és Bitskey János a szomszédos köznemesi birtokosok, fegyveres embereikkel rátörtek és onnan 325 ökröt, 55 lovat, 200 juhot, összesen 1000 Frt értékben elhajtottak. A nevezett birtokokat egy hónapig a kezükben tartották. Ezért, három év múltán, 1529. jún. 6-án, Budán Dubravitzky Mihály és Dubrtavitzky Horváth Márton özvegye, Orsolya perindításában, I. Ferdinánd király a tettesekre halálos ítéletet és jószágvesztést mondott ki. 1527-foen a bajokat még vérhas-, 1529/30-ban pedig pestisjárvány tetézte be. 1528. niárc. 8-án I. Ferdinánd király, aki akkor a budai vár birtokában volt, kiváltságlevelet adott ki nemes Czeglédi Tamásnak, amelyben ceglédi házát minden adófizetés alól felmenti. Ez az egy utalás sejtetni véli, hogy ekkor Cegléden a módos jobbágygazdák között néhányan esetleg nemesi kiváltság reményében Ferdinánd király pártját támogatták. 49 1529 novemberében a Budára török segítséggel visszatérő Szapolyai János királyt támogató török sereg ismét Cegléd érintésével vonult haza. Ezt megelőzőleg, 1529 áprilisa és augusztusa között, a török segélythadak és a hozzájuk csatlakozó János-párti magyar nemesek csapatai az Alföldről teljesen kiszorították a Ferdinánd-pártiakat. A Ceglédre érkező vagy itt átvonuló délről érkező menekülők nyomában a mezőváros új földesurat is kapott. Szapolyai János király a Ferdinánd királyt támogató, Pozsonyban élő klarissza apácáiktól hűtlenség címén elkobzott Ceglédéit egyik hívének, Török Bálintnak adományozta. 50 Ezt természetesen se Ferdinánd király, se az apácák nem ismerték el.
