Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

A ceglédiek az 1490-es évektől a bíróválasztások elmaradásával kényszerítették ki, hogy a tanácsuk nagyobb hatáskört nyerjen. A klarissza apácák kérésére II. Ulászló király 1506-ban elrendelte, hogy Cegléden ismét tartsák meg a rendszeres évenkénti bíróválasztásokat. Forrásaink említik, hogy szintén 1506-ban a klarissza apátnő (abatissa) 50 Frt-os bírságot állapított meg a minden év Szent György-napi bíróválasztásra, ha azt nem tartják meg.

43 Az 1521. évi oklevél, tehát a ceglédi tanács társadalmi harcának sikeréről számol be. Az önrendelkezés kibővítéseként a tanács az ítélkezés jogát is megszerezte, így az ítéleteiket már nem kellett megerősítésre az úriszékhez felterjeszteni. A vezető társadalmi elem harcának részbeni sikeréhez valószínűleg a közben lefolyt események is hozzájárultak. 1514-ben a ceglédiek szívvel-lélekkel Dózsa György mellett és az urak ellen voltak. Itt, ahol az urak gyűlölete haladó hagyománynak számíthatott, a klarissza apácák az igazságszolgáltatás átengedésével ezt a tradíciót térítették el. Az 1506 előtti megmozdulásokban Mészáros Lőrincnek, mint Cegléd plébánosának, már valószínűleg része volt.

44 Feltehetőleg maga köré gyűjtötte a krakkói és bécsi egyetemeken theológiát és jogot tanult társait és élükre állva a mezővárosi vezető társadalmi elemek ideológusává vált. A külföldi egyetemekről behozott humanista világnézet általuk vált a társadalmi küzdelmek ideológiájává. Ez az ideológia képezte 1514-ben az ún. „ceglédi kiáltvány" két ismétlődő megállapítását. Hangoztatta, hogy a jobbágyok a szolgaságból a szabadságba akarnak jutni, valamint a felkelők az egész nemesség kiirtására törekednek. A szolgaság és szabadság ellentétpár kiemelése a mozgalom céljára is fényt vett. Mivel azonban szabadság sokféle volt; városi, mezővárosi, sőt paraszti is, mint pl. a szabad székely vagy kun jogállapot. Ezért a szabadságot különféleképpen lehetne értelmezni. Ha megnézzük, kik voltak a mozgalom vezetői, akár Cegléden, akár az ország más helyein, azonnal szembeötlik, hogy ezek a mezővárosi önkormányzati szervekben különböző pozíciókat betöltő emberek voltak; a bírók, esküdtek vagy az ő egyetemet járt fiaikból lett plébánosok és káplánok. Semmiképpen nem a zsellérek vagy cselédek, akiknek a mezővárosi közösségek irányításába semmilyen beleszólásuk sem volt. Az ekkor előforduló „szegény ember" kifejezés a középkorban nem a vagyoni értelemben vett kisemmizetteket jelentette, hanem csupán a tanulatlan, jogokkal politikai értelemben nem rendelkezőket nevezték így. Tehát a parasztháború elsősorban politikai okokból robbant ki. Teljes értékű állampolgári jogokkal csak a nemesek rendelkeztek, akik magukat ezért nevezhették országlakosoknak (regnicolae). A parasztháború politikai céljait összefoglaló „ceglédi kiáltvány" a helyi önkormányzat megvalósítását tűzhette céljául ki. Ennek igazolását szolgálja a parasztháború területi kiterjedésének mértéke is, mivelhogy pontosan azokon a területeken tombolt a leghevesebben, ahol a jobbágyi árutermelés a legjobban virágzott, ahol a legtöbb korlátozott önkormányzatú mezővárost is találhattuk. Dózsa György a kereszteseinek pesti táborából 1514. máj. 10-én indult el. Bartha Gábor nézetei szerint „feltehetőleg Cegléd érintésével közelítették meg a Tiszát". A keresztes had mozgását figyelemmel kísérve állapítja meg, hogy ha Dózsa György valamilyen „ceglédi beszédet" mondott is, szinte egészen biztos, hogy nem Cegléden.

45 Valószínűbb, hogy Ceglédről a keresztes hadhoz csatlakozók előtt tarthatta emlékezetes beszédét, 1514 június 21. előtt, valamelyik táborhelyén.

46 A gazdag jobbágyság politikai jogokért folyó felkelését leverték, de a mezővárosok önkormányzatát a politikai életből kikapcsolni nem tudták. A gazdag