Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”
roses rozsdabarna körvonalakkal. A temperavázlat itt is megegyezik a színes kartonnal. A hetedik színes kartont pontosan középen osztja két részre egy ajtó. A boltozatindítást, illetve az ívek formáját eleve belekomponálta Székely a jelenetbe. A bal oldali részen egy nyitott sátor bejáratánál asszonyok és gyerekek ülnek. Közvetlenül az ajtó melíett egy közülük kislányával üdvözli hazatérő férjét, aki mögött egy másik férfialak áll. Az ajtó jobb oldalán két kisgyerek játszadozik, egy repülő madarat próbálnak kővel eltalálni. A kép jobb szélén idillikus családi jelenet: apa és anya emeli magasra gyermekét, lábuknál kutyájuk. A sötétkék, apró ornamensekkel borított háttér előtt a távolban élénk világoszöld bokrok látszanak. A nők ruhája világos színű, a férfiaké vörösesbarnás. A temperavázlatok 23 kompozicionálisan teljesen megegyeznek itt is a kartonnal, azonban színeikben mások. Mindegyiken más-más árnyalat az uralkodó, bizonyos alapelemek színei (sátor, lombok, háttér) azonban ugyanazok maradnak. Eddig minden kartonnál csak egy színes temperavázlatot elemeztünk, bár a ciklus összes jelenetéhez több hasonló vagy megegyező vázlat készült, mint ezt már említettük. Ezek között két teljes sorozatot különböztethetünk meg, melyek stílusukban lényegesen eltérnek. Az együknek darabjai pointillisztikusan egymás mellé rakott apró foltokból, pöttyökből épülnek föl; élénk színárnyalatokból, de nem tiszta színekből, rendkívül friss, üde, ahogy mondani szokták impresszionisztikus benyomást keltve. A másik sorozaton erős kontúrral dolgozott, és a fekete vagy vörös körvonalakkal a felületből szinte kihasított figurákat, tájmotívumokat tiszta, erős színekkel festette meg a festő. Az előbbieket nevezik általában tempera vázlatoknak, míg az utóbbiakat falképterveknek. Ennek a különbségtételnek az lehet az alapja, hogy az első sorozat valóban „vázlatos", ami a szó hagyományos értelmezését illeti, míg a második inkább mutat rokon vonásokat a „kész" színes kartonokkal. Azonban mindkét sorozat ugyanúgy vázlat, abban az értelemben, hogy előkészítik a művek végső változatát, kísérletezésnek, próbálkozásnak tekinthetőek a legjobb megoldás eléréséhez. Annak ellenére, hogy többnyire nem különböznek lényegesen — sem formailag, sem kompozicionálisan — a kartonoktól, ennek oka csak az, hogy a vázlatok között ezek a legutolsó fázist jelentik, mivel megelőzi őket számtalan egyéb vázlat és részlettanulmány. Ez utóbbiakon követhetünk nyomon néhány kompozíciós változást az egyes jeleneteken. A ciklus negyedik képéhez van például egy kis ceruzarajz. 24 A négyszögletes képmezőbe itt egy ajtó is bele van komponálva, mely a végső változatról hiányzik. A bal oldalon átlósan lefelé nyúlik el egy erdővel borított hegyoldal, innen (vagy ide) menekül a szarvas. A kép bal széléről vágtatnak be a lovasok, előttük két kutya rohan a vadat kergetve, az ajtótól jobbra újabb lovast láthatunk háttal. A kép végső megoldásának kompozíciója lényegesen hatásosabb, a jobbról balra vágtató lovasok ábrázolása jobban érzékelteti a hajsza iramát, lendületét. Ilyen lényeges kompozíciós változtatás történt a hetedik képnél is. A X. vázlatkönyvben 25 öt darab — A, B, C, D, E — variációt találhatunk a képhez. A sátor elhelyezése tűnik problematikusnak. Az egyes ceruzarajzokat Székely saját kezű megjegyzései kísérik. Például a „B" változatnál: „rossz a centrumban ilyen hosszú fekete és fehér egymás mellett", vagy az „E" változatnál: „a centrum igen concav, tehát egy plasztikus hiba". Vagyis Székely rögtön értékelte is saját megoldásait, méghozzá meglehetősen kritikus szemmel. Végül a hetedik képhez 57
