Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

társadalmi képződményként épül fel, a társadalmi szerkezet alapjellemzőihez kötődik, s miközben ilyen értelemben meghatározott, — egyéb tényezőkkel rendszerbe szerveződve — maga is számos magatartási jellemzőt befolyásol; így például jelentékenyen kihat a művészet, művészeti alkalmak és alkotások iránti attitűdök formálódására stb. A felmért és bemutatott összefüggések egyúttal annak elismerése felé is irányt mutatnak, hogy a művelődési viszonyok, ezen belül a művészeti közrművelődésben elért színvonal és teljesítmények nem valami mellékest vagy esetlegest, valami luxust vagy függeléket, puszta dekórumot képeznek az újratermelés társadalmi rendszerén, hanem sokban maguk is konstitutív szerepet látnak el vagy szorosan ilyen funkciókhoz kapcsolódnak, következésképpen alakításuk lehetősége is jelentős mértékben e funkciók átalakításának követelményéhez kötött. Bár a kompetencia mérésének eddig követett megközelítése hasznosan szolgálta az elemzést, világos, hogy erre a célra számos más indikátor is alkalmazható. Az iménti tárgyalás a szabad egyéni választás indoklásának elemzésére épült, a következő fejezetben a művel való találkozás s egyben a művészeti kompetencia színvonalának mérését kiállításonként előre kiválasztott alkotáshoz kapcsolódó verbalizált feldolgozási folyamatok magnetofonszalagra rögzített eredményeire alapozzuk. 4.4.2. A művészeti kompetencia kiállításonként meghatározott művek „feldolgozási jegyzőkönyvei" tükrében A kérdőíves mintába került személyéket arra, kértük, kiállításonként ugyanarról — a viszonylag legközérthetőbbek közül való — műről,, mintegy „hangosan gondolkodva,"', 4—5 percen át mondjanak el mindent, amit fontosnak tartanak, amit a műben látnak vagy a mű bennük felidéz. Erre a célra öt kiállításon az alábbi műveket jelöltük ki: Barcsay-gyűjtemény : „Térritmus", 1973 Czófoel Múzeum: „Párizsi utca", 1925 Ferenczy Múzeum: „Dombtetőin", 1901 Kovács Margit-gyűjtemény: »Éjjeli erdővarázsi", 1969 Szentendrei Képtár: Paizs Goebel Jenő: „Tél", 1932 A hangszalagra rögzített, majd onnan lejegyzett válaszokat a következő súlyozási rendszerben kódoltuk (minden „jegyzőkönyvet" az adható legnagyobb pontszám szerint érték eltűnik) : — „dologi részletek" dimenziója" „objektumok partikularitása", a mű által megjelenített tartalmak dolgokként, „szótári alap jelentésben" szerepelnek 1 — „elemi hangulatok" dimenziója általános érzések, a látvány kellemes-kellemetlen, tetsző-nem tetsző, pozitív-negatív stb. hangulati érzékelése jelentkezik 2 — „személyesített élményfeldolgozás" dimenziója saját korábbi tapasztalatokhoz, személyes történésekhez, élményekhez való kötés, egyénibb, egyedibb kifejezés 3 — „szimbolikus" dimenzió az alkotói szándékok fogalmi szintű rekonstrukciója a „primer üzenetek", „tartalmak", „mondanivaló" szintjén 4 190