Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

A diploma nélküli szellemiek esetében kapott sorrend: 1. a valóságot ábrázolja 52%, 2. mindenki érthesse meg 42%, 3. legyen benne fantázia 40%, 4. legyen eredeti 37%, 5. azt fejezze ki, amit mindenki érez 36%, 6. nyugtassa meg, kapcsolja ki az embert 33%, 7. rázza fel, gondolkodtassa el az embert 32%, 8. legyen kerek, befejezett 27%, 9. legyen szép, szabályos 22%, 10. magasrendű témáról szóljon 11%, 11. legyen benne valami különleges 10%, 12. legyen közvetlen kapcsolatban valamilyen ideológiával 8%. A diplomásokat jellemző sorrend: 1. rázza fel, gondolkodtassa el az embert 43%, 2. legyen eredeti 40%, 3. legyen benne fantázia 40%, 4. a valóságot ábrázolja 36%, 5. mindenki érthesse meg 22%, 6. legyen kerek, befejezett 22%, 7. azt fejezze ki, amit mindenki érez 20%, 8. legyen szé^, szabályos 19%, 9. nyugtassa meg, kapcsolja ki az embert 19%, 10. legyen benne valami különleges 9%, 11. legyen kapcsolatban valamilyen ideológiával 5%, 12. magasrendű témáról szóljon 4%. A sorrendi változásokat tanulmányozva a legfeltűnőbb talán a „valóságábrázolás", a „közérthetőség", „a szabályosság", „befejezettség", egyszóval a megszokottnak és statikusnak a fokozatos háttérbe szorulása, és az „eredetiségnek", a „fantáziának", általában az újnak és mozgalmasnak az előbbre sorolódása; ehhez társul még a „kikapcsolódásnak" a lassú visszaszorulása és a „felrázás, gondolkodtatás" kritériumának a 9., majd 7. helyről való élretörése. Ezt a megfigyelést erősíti meg a százalékarányok alakulásának szemmel követése is: az ipari szakmunkásoktól a diplomásokig a közérthetőséget elengethetetlennek tartók aránya 37 százalékkal esik vissza; ez a visszaesés az általános érzések kifejezésének kritériuma esetében 33%, a valóságábrázolás esetében 29%, a „szép szabályos" formák szempontjából 28%, a kerekség—befejezettség elvárásánál 25%, a megnyugtatás—kikapcsolódás igényénél 24%. Ezzel szemben — annak ellenére, hogy az egyes vonásokat „elengedhetetlennek tartók" aránya a diplomások kategóriája irányában fokozatosan csökken: az át^ lagarányok 39, 33, 29 és 12% — a műalkotástól feltétlen új indíttatást, értelmezési-gondolati „megdolgoztatást" igénylők aránya 11 százalékkal, a fantáziát, a képzelőerő megmozgatását feltétlenül elvárok hányada pedig 5 százalékkal megnőtt, (A foglalkozási hierarchián felfelé haladva — miképpen ezt az előző részben is megfigyelhettük — a kritériumválásztásban viszonylag leghangsúlyosabb értékelések szelektivitása nő, a választások hangsúlyosságának