Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

szép dolgokat láthatok 74% tájékozottságomat növelhetem, új ismereteket 'szerezhetek 71% szabadidőmet értelmesen tölthetem el 67% ízlésem csiszolódik 57% változatosságot, érdekességet kaphatok a mindennapok egyhangúságában 58% a világ, a dolgok új szemléletével találkozhatom 53% kikapcsolódom, elfelejtem gondjaimat, problémáimat 51% fizikailag pihenek 32% együtt lehetek másokkal (pl. barátokkal, családdal) 32% magamat, a magam problémáit is új módon láthatom 29% munkámban segít 2.1% választotta legnagyobb súllyal. (Korábban jeleztük, hogy ez a minta nem volt reprezentatív.) A sorrendből annyi kiviláglik, hogy legerősebbként jelzett indítéknak tartalmi vagy céljellegű — ez esetben esztétikai — érték bizonyult, de szorosan nyomában járnak olyan eszközjellegű értékek, mint a „jólértesültség" értelmében is vehető tájékozottság vagy általánosabb ismeretszerzés. A különböző bontásokban a kép nemcsak értelmezhetőbbé, hanem — az adatlapon alapuló számítások ismeretében adott bontások dimenziói mentén — a látogatóközönség egészére is kivetithetővé válik. Foglalkozás szerint az aktív mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak, és nem mezőgazdasági segédmunkások száma olyan alacsony, hogy esetükben nem vonrhatuhk le megbízható következtetéseket. Bár az aktív nem mezőgazdasági betanított munkások száma is alacsony, mindössze 10 fő, valamelyes tájékoztatást mégis adhat az, hogy a tízből 8—8 fő legnagyobb fontosságot a „szép dolgok" élményének és a társas együttlétnek tulajdonított, heten-heten pedig a mindennapok egyhangúságába vihető változatosságot, illetve a szabadidő értelmes eltöltését jelölték legnagyobb súlylyal. Az ipari szakmunkások elsősorban a „szabadidő értelmes, eltöltését" értékelték a látogatásban (89%), másodsorban egyforma arányban a „szép dolgokkal" való találkozás lehetőségét és az ismeretszerzést (86—86%); nagy arányban adták a legmagasabb pontszámot az „ízlés esi szóló dasának" lehetőségére. Legkevesebben azt tartották lényegesnek, hogy a látottak a munkájukban is segíthetik (6%), és hogy magukat és problémáikat is a látogatáson keresztül másképpen, új módon láthatják (28%). A tercier ágazatokban dolgozó szakképzett munkásság a szép élményének (80%), a kikapcsolódásnak (77%), az értelmes szabadidő^eltöltésnek (73%) és az ismeretszerzésnek a lehetőségét (70%) értékelte az elsők között; a legutolsók

1 közé a végzett munkával' való kapcsolatoknak (20%), saját problémák új megközelítésének (27%) és a társas együttlétnek (33%) a szempontjai kerültek. A diploma nélküli szellemi foglalkozásúak között a szépélménynek (82%), az új ismeretek szerzésének, a tájékozottság emelésének (73%), a szabadidő értelmes eltöltésének (67%) és a változatosságnak, érdekességnek- (67%) az értékei kaptak legnagyobb hangsúlyt; viszonylag lényeges szempontnak bizonyult a kikapcsolódás (60%) és az ízlésfejlesztés (59%) is. Legkisebb arányban a munkával való kapcsolatok ,a személyes probléma megoldásában való szerep, 161 •