Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

valamint, a társas együttlét fontosságának megítélése szerepel nagy súllyal (23, 30, 34%). A diplomás látogatók köréiben első helyre a tájékozottság és ismeretszerzés, második helyre az esztétikai élmény, harmadik helyre a szabadidő kihasználásának, valamint a világ és a dolgok új megközelítésének szerepe sorolódott; viszonylag legkevesebbet nyomott a latban a fizikai pihenés, a társas együttlét és a kikapcsolódás, a gondok, problémák elfelejtésének jelentősége (66, 60, 55, illetve 9, 19 és 26%). Kis mintabeli számuk miatt a nem mezőgazdasági betanított munkások megoszlásait figyelmen kívül hagyva is egyértelmű, hogy a foglalkozási szerkezetben a magasabb szellemi összetételű munkák felé haladva a kiállításlátogatás egyre kisebb arányban jelent nagymértékben fizikai pihenésre (47, 57, 36, 9%), társas együttlétre (50, 33, 34, 19%), a gondoktól, problémáktól való menekülésre (67, 77, 60, 26%), a szabadidő „értelmes eltöltésére" (89, 73, 67, 55%), a szép élményének (86, 80, 82, 60%), valamint az egyhangúságban a változatosságnak keresésére szolgáló alkálimat (67, 57, 67, 43%), viszont megnövekedik a jelentősége a végzett munka jobb ellátásához való tudatosult hozzájárulás (6, 20, 23, 27%), a személyes problémamegoldás (27, 28, 30, 33%), a világlátás megújítása (40, 52, 55%) és — a motívumok rétegeken, belüli sorrendijét összehasonlítva — a tájékozottság növelése, az ismeretszerzés terén. A kapott adatok nem annyira a különböző motívumok meglétére vagy hiányára, inkább az eltérő hangsúlyokra utalnak. Értelmezésükhöz figyelembe kell továbbá vennünk, hogy az adott megfogalmazásban különböző rétegek tagjai mást és mást érthetnek alattuk. Például a szabadidő „értelmes" vagy „értelmetlen" eltöltésének kérdése általában mást jelent fizikai munkások, mint értelmiségiek számára. A szabadidő értelmes eltöltésének' motívuma bizonyosan nem azért szorul vissza a diplomások esetében, mert az idő értelmetlen eltöltése mellett lennének: sokkal inkább arról van szó, hogy a munkásság nem jelentéktelen része számára a céltalan időtöltés, a passzív szerencsejátékok, az italozás stb. többnyire szubkulturálisán is rögződött szokásaival, a közvetlen környezetben gyakoribb példáival szemben élesebb kontrasztot, nagyobb hangsúlyt kap a művészetek, a kiállítások iránti érdeklődés „értelmes" jellege, különösen azok szemében, akik „a helyett" „ezt" választják... Bizonyos módosításokkal hasonló mechanizmusok további motívumok hangsúlyeltolódásaiban is közrejátszanak. (Az „ízlésfejlesztő" hatásoknak a foglalkozási hierarchiával növekvő arányú „figyelmen kívül hagyása" ugyanerre utal stb.) Bár a kérdezőbiztosi beszámolók szerint a kérdőívnek ezen a pontján viszonylag nagyarányú volt a mechanikusabb, gépiesebb válaszadási, a foglalkozási után érdemesnek látszik az iskolázottság szerinti bontást is bemutatni. Ezúttal, a nagyobb csoportonkénti elemszámok miatt is, az imént vázolt tendeeiák határozottabban rajzolódnak elő. A nyolc általános iskolai osztályt vagy kevesebbet, a középiskolát, valamint a felsőfokú iskolát végzetteket véve egy-egy kategóriába, az iskolázottsággal leginkább a munkába való (felismert) hasznosíthatóságnak, a világszemlélet megújítása és a személyes problémák megoldása terén játszott szerepnek a súlya nőtt meg, míg leghatározottabban a fizikai pihenést, a gondoktól, problémáktól való menekülést, a társas együttlétet elősegítő funkciók, valamint a szép keresése szorultak — a látogatás „jelentésének" leírásában — háttérbe. A szabadidő eltöltésének egyéb jellemzői részben megerősítik, részben ma162