Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”
sorolható még Körösfői Kriesch Aladár Szarvasok című gobelinje, 37 ahol maguk a szarvasok maradtak csak meg mint motívumok, melyek itt „a magyar eredetmonda képi megjelenítésének és az ősi népi díszítőmotívumnak az összefonódásai". 33 Hasonló célzattal jelennek meg Nagy Sándor 1904 körül tervezett és Belmonte Leo által kivitelezett bőrtárcáin. Ami az Attilával kapcsolatos mondákat illeti, azok ábrázolásai még gyakoribbak a gödöllői csoport tagjainál. Körösfőinek az országházbeli Bölény vadászat (Attila megmenti Budát) című seccójan még egyszer megjelenik a csodaszarvas vázlatát jellemző komponál&smód. Ennek a műnek — melynek szintén Arany eposza a forrása — a kompozíciója majdnem pontosan a tükörfordítottja a csodaszarvas vázlatának. Itt is megtalálható az ágaskodó lován ülő, hátulról bemutatott lovas alakja, mely egyben átlósan a kép belseje felé jelöli a teret, s ugyanilyen módon vannak elhelyezve a további szereplők. A táj, melyben a cselekmény lejátszódik, vad és viharos, magas, kopár hegycsúcsokat váltanak föl szélfútta erdők. Technikailag a secco leginkább Székely (sőt Lotz) pécsi falképeinek megoldásával mutat rokon vonásokat: ilyenek az emberalakok erős kontúrokkal összefogott, de ezen belül igen mozgékony formái, és a viszonylag lágyabb, harmonikusabb színek alkalmazása. A hun—magyar mondakör, elsősorban Attila, de családjának, környezetének ábrázolása ekkor már bírt bizonyos előzményekkel. Az egyik legelső mű e témában Than Mór Attila lakomája című vászna (1863—66), melyet a Vigadó falképeként is megfestett. 39 Than Mór Attilával foglalkozó kompozíciója volt az első képzőművészeti alkotás, mely Arany János nem sokkal korábban keletkezett eposzát, a Buda halálát forrásként használta föl. 40 A történelmi festészetnek e virágzó időszakában is rendkívül fontosnak tartották azonban a korhűséget, azt, hogy a festő úgy ábrázolja hőseit, ahogy azok cselekedhettek, s olyanoknak, amilyenek lehettek. Than képén mind Attila fapalotáján, mind pedig a szereplők öltözékén keverednek a római művészetre jellemző vonások török kori motívumokkal. Ezek a „tévedések" Arany leírásaiban is nyomon követhetőek: így például a középkori sátorforma ábrázolása a honfoglalás kori helyett, hasonlóképpen Buda várának bemutatásánál is középkori formát vesz alapul. Még érdekesebb azonban, hogy viseletként, öltözékként Arany elsősorban a szűrt említi meg. Ez a motívum megtalálható Körösfőinél és Nagy Sándornál is. A vadászó nőalak, vállán, illetve kezén ülő sólyommal szintén fölfedezhető például Nagy Sándor Ildikó című gobelinjén. Körösfőiék az Arany-féle szöveget fölhasználva azonban kibővítették azt népművészeti gyűjtéseik eredményével. Ez nemcsak a motívumok felhasználásánál jelentkezik, hanem konkrét épületek, építészeti elemek, viseletek, ruházat megjelenítésénél is. Vagyis a korábbi ábrázolásoknál oly fontos korhűség, mint jellemvonás a gödöllőieknél' éppúgy megtalálható, ők azonban úgy vélték, hogy az általuk fölfedezett népművészet ősisége és folytonossága biztosíték; arra, hogy azokat elődeiknél csaknem változatlanul meglevőként, azokra jellemzőként, sőt tőlük származóként mutassák be. Hasonló célkitűzések fedezhetőek föl a hun—magyar mondakör legnagyobb szabású ábrázolásán, az 1907—9 között épített és kivitelezett velencei „Magyar Ház'*', az állandó magyar kiállítási pavilon épületén. 41 Itt is nagy gondot fordítottak az egész együttes egységességére. Az épületet körülvevő kis kertben kalotaszegi parasztok által faragott kopjafák álltak. A szinte mindent elborító díszítés figurális részét alkották Körösfői Kriesch Aladárnak a homlokzat két 63
