Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Máté Bertalan: Mezőgazdasági munkáslakás-építés Cegléden a XX. század elején

Ez a terület szűken 5 kh-t tett ki, s amely — П-ölenkénti 3 korona vételár mellett 35—40 lakás építésére lett volna elegendő. A városi mérnök jelentésében más községi tulajdonban levő területek is szerepeltek, amelyeken azonban a város részére visszatartandó épületek (cédulaház, mázsaház) is voltak, és azokra igényt tartott a város vezetősége, méghozzá úgy, hogy „ingyenben maradjanak", tetemesen növelték volna a telkek П-ölenkénti árát, ugyanakkor a város részére visszamaradó területek a kiosztandó telkek nagyságát csökkentették volna.

20 Ugyanakkor a város az ún. epreskertet csak abban az esetben volt hajlandó munkáslakás-építési célokra átengedni, amennyiben a terület teljes egészében — parcellázva — igénylőre talál. A város vezetősége — a „jótékonyság gyakorlása" közben a legkevésbé feledkezett meg a saját érdekeiről, amikor városi terület eladására akarja a rendelkezésre álló 12 500 koronányi államsegélyt igénybe venni, amely összeg — figyelembe véve a D-ölenkénti 3 korona vételárat és azt, hogy a szükségszerűen kiszabandó utak területe a város tulajdonában maradna továbbra is, jóval alul marad magának a telek vételárösszegnek. Hogy nemcsak a mezőgazdasági munkásság körében volt igény lakásra, annak bizonyítéka Szőke Kálmán ceglédi csizmadiasegéd 1909. december elején a polgármesterhez intézett kérvénye is.

27 „ ... a felosztandó városkert portáira engem mint egy portára igénytartót előjegyezni, s annak idején értesíttetni kegyeskedjék . .. Kérésem támogatására bátor vagyok felemlíteni hogy 17 év óta állók szolgálatban Pánczél János ceglédi csizmadia mesternél, — minden vágyam, hogy egy kis házikót szerezhessek, mert a folyton emelkedő házbér elviselhetetlenné teszi a zsellér helyzetét... csizmadia segéd vagyok, a ki egész életére ezen hivatásra van kötelezve, miután megfelelő tőke híjján nem önállósíthatom magam. Házat csak úgy szerezhetek, ha a tekintetes tanács jóvoltábul ilyen kedvezményes módon juthatok hozzá. •—• Megbízhatóságomra vonatkozólag tisztelettel előadom hogy 17 esztendő óta egy mesternél dolgozom" — hangzik a kérelem. Az időközben újfent megejtett versenytárgyalás és árlejtés eredményeként a tanács újra úgy vélekedett, hogy „egy-egy munkásház oly nagy összegbe kerülne, hogy annak házbérre szánt összegből leendő törlesztésére vagyontalan napszámos ember nem képes — és ez úton a cél nem éretnék el —", a városi tanács új versenytárgyalás kiírására utasította a mérnököt. A még 1910 júniusában megtartott versenytárgyalás eredményét úgy terjesztették a közgyűlés elé, hogy azt — hivatkozva a napszámos ember törlesztésképtelenségére —• ne fogadják el.

28 Ennek alapján a városi tanács 1910. július 7-én tartott közgyűlésén úgy döntött, hogy a munkáslakásokat „házilag" kívánja felépíteni úgy, hogy az előre kiszemelt munkások az építkezésnél közreműködjenek. Az 1907 óta húzódó, a város által elnyújtott, a „munkás érdekek szem előtt tartásának" álnok hangsúlyozásával magyarázott lakásépítési akciót nem átallották közgyűlési határozatban így megfogalmazni: „A városi tanács, amidőn a kérdés megoldását t. i. a házilag leendő felépítést javasolja, tudatában volt annak a munkának és felelősségnek, amit ez által magára vállal de viszont reményli hogy kellő körültekintés mellett jelentékenyen kevesebb összegből az építkezést megejtheti. A képviselő testület pedig midőn a tanács javaslatát elfogadta — kizárólag a vagyontalan munkások jól felfogott érdekében (kiem. M. B.) vélt cselekedni."

29 36