Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

ÍV. Munkásmozgalom A századforduló korabeli Szentendre munkásmozgalmáról viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre. A Munkásbetegsegélyező Pénztár 1897-ben Szentendrén létesített egy üdülő­menházat, amelyben szentendrei lakosok is kaptak gyógykezelést. A városi ma­gisztrátus különböző kedvezményekben részesítette az üdülőmenházat — egy­részt őszinte emberbaráti szándékból, másrészt óvatosságból, az osztályellenté­tek fokozódásának megakadályozása céljából. (Például a menház részére szál­lított bor után nem kellett városi fogyasztási illetéket fizetni, 1907-ig évente ingyen tűzifát utalt ki részére a város stb.) Az óvatosságra szüksége volt a helyi városvezetőségnek, bár a polgármester főispánhoz küldött, 1897. április 21-én kelt bizalmas leveléből kiderül, hogy egyelőre még nem fenyeget komoly veszély: „...hatóságom területén agrár­szocialista mozgalmak egyáltalán nem észlelhetők, hanem az tapasztalható, hogy itt az iparos-munkás szocializmus terjedőben van. Közbiztonság szempontjából különös intézkedések nem lesznek igénybeveendők." 59 Két év múlva, 1899. július 9-én viszont már megdöbbenéssel ad hírt a Szent-Endre és Vidéke a munkásmozgalom erősödéséről : „A szentendrei szoczialista párt (mert ilyen is létezik) július 9-én vasárnap délután a szentendrei vásártéren gyűlést óhajtott tartani a következő tárgy­renddel: 1. A nép helyzetének fejlődése, 2. A nép jogai. Kérvényezte is a gyűlés megtarthatóságának engedélyét a rendőrkapitánytól Higel pártvezér és a többiek." Maximovits rendőrkapitány természetesen nem engedélyezte a szocialisták gyűlését, ezért azok néhány alkalommal titokban találkoztak. Az egyébként hu­mánusnak ismert városvezetőség erélyesen fellépett ellenük, igyekezett még csí­rájában elfojtani a veszélyt, és igyekezett a közvéleményt is megfélemlíteni, illetve tudatosan irányítani. A Szent-Endre és Vidéke így ír: „A szoczialistákrol nálunk mint nem létezőkről tudomást sem vesznek, és ím egyszerre gyűlést hirdetnek Szent-Endrén. Mikor messze falvainkon kívül szerettük volna tudni ezt a nációt, vidékünk kellős közepén üti fel a fejét társadalmunknak, száza­dunknak ez az undorító kórja, az álszoczializmus ... Nem vagyunk az erőszak emberei, a törvény, a jog éltető elemünk. De a kór ellen úgy védekezik az ember, ahogy tud . . . Mert egy pár magát szoczialistának valló éretlen firma gyűlésezni akar, az még nem aggasztó ... hanem azok a már kiderült és a ha­tóságok tudtára nem juttatott gyűlések, melyeket a gazok este és éjnek idején alattomban tartottak, ezek tehetik a helyzetet bonyolulttá." 00 Az egyébként lassú és nehézkesen intézkedő városvezetőség ebben az eset­ben gyorsan tudott dönteni. Három hét múlva már a Szent-Endre és Vidéke is hírt adott a lefolytatott tárgyalásokról és a kiszabott büntetésekről. (A lakos­ság megfélemlítésére a lap nyilvánosságára is szükség volt.) A Szentendrén éjjelenként gyűlésező szocialisták ügyében Maximovits rend­őrkapitány folytatta le a vizsgálatot. Eszerint bűnösnek találták Higel Jakab 48 éves szentendrei, Higel Jakabné 46 éves szentendrei, Kránth István újpesti, Pekorek József Nógrád megyei, Pelczéder Ágoston Nógrád megyei lakosokat. „Higel Jakabot 15 napi önköltséges elzárásra és 100 frt pénzbírságra, Higel Jakabnét 5 napi önköltségen kitöltendő elzárásra és 50 frt pénzbírságra . .. ítélte a kapitányság." A többi három elítéltet kitiltották Szentendréről, azon­kívül 10—10 nap elzárásra és 100—100 frt pénzbüntetésre ítélték. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom