Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

A büntetés és annak nyilvánosságra hozatala egyelőre elégnek bizonyult a helyi munkásmozgalom elfojtására, de hamarosan rájött a városvezetés is arra, hogy a tüneti kezelés nem jelenthet végleges megoldást: „Lehetőleg elhárítani a szocializmust kifejlesztő és gyarapító okokat — ez az állam feladata" — olvashatjuk a Szent-Endre és Vidéke 1901. január 13-i számában. A cikk írója kénytelen elismerni, hogy bár elítéli a szocialistákat, sok kérdésben kénytelen igazat adni nekik. A munkásmozgalom leszerelésének egyik célravezető lehetősége az volt, hogy a szociáldemokraták következetes üldözése mellett lehetőséget adjanak a kevésbé radikális munkás- és parasztcsoportosulásoknak, sőt támogassák is azokat. Ezzel kapcsolatban jellemző az alispán 1901. január 31-én kelt felhívása „ ... a mezőgazdasági munkás- és cseléd segélypénztár segélyezése tárgyában". E felhívásra „Szentendre városa 50 korona összeg megszavazása mellett alapító tagként" belépett a segélyakcióba.

61 Még világosabban kifejezi ezt a szándékot az alábbi, 1907. december 31-én kelt jegyzőkönyvrészlet. A szentendrei keresztény munkásegyesület tűzifa-kiutalásért fordult a képviselő-testülethez. A képviselő-testület a következő szavakkal kommentálta a kérelmet: „Miután ezen egyesület a munkások között vallásos alapon a művelődés terjesztését tartja feladatának és igyekszik a munkásosztályt a társadalmi tévtanok által hirdetett eszmék befolyásától elvonni, azok tevékenységét a helyes és hazafias útra terelni, a közgyűlés az egyesületet pártolja és elhatározza, hogy a kért 8 m

3 tűzifa kiadassék."

62 (Egyébként ugyanebben az évben szüntette be a város az üdülőmenház részére addig évenként rendszeresen átadott tűzifa további kiutalását!) A baloldali szocialista mozgalom a városvezetőség hol erőszakos, hol ügyesen diplomatikus fellépése ellenére is tovább erősödött. A Szent-Endre és Környéke című ellenzéki lap például 1903-ban május 1. megünnepléséről tudósít: „Légy üdvözölve május! A munkásnép ünneppé avatta fel első napodat... Pihen a pöröly, nem zakatolnak a gyárak e napon. Ünnepi csend van a műhelyekben." Néhány nappal korábban, 1903. április 26-án tartották meg Szentendrén az első szocialista gyűlést a Jagosits-féle Rózsakert vendéglőben. A helyi szociáldemokrata szónokok hangsúlyozták, hogy célkitűzéseiket törvényes úton akarják elérni, kerülik az erőszakot. A szociáldemokrata szervezet létrehozását így indokolják: „Vannak egyletek itten, de nem a mi számunkra, munkások, proletárok számára, mert minket lenéznek az urak, ők büszkék."

63 E kijelentés után a jelenlevő Maximovits István rendőrkapitány rendreutasította a szónokot. Figyelmeztette, hogy megvonja tőle a szót, ha így beszél a városi egyletekről. Ugyancsak rendreutasította az egyház ellen szónoklót is. Ilyen légkörben természetes, hogy senki nem mert jelentkezni a szociáldemokraták által szervezett önképzőkörbe. Végül, miután garantálták, hogy senkinek nem lesz bántódása, 28-an jelentkeztek. A szociáldemokraták úgy határoztak, hogy népgyűlést hívnak össze, ott ismertetik a szocialista eszméket. A helyi szociáldemokrata vezetőség óvatosan, diplomatikusan el tudta kerülni a rendőrkapitánynyal való összeütközést ezen az első összejövetelen. Több mint két hónap múlva került sor a második gyűlésre, melyre Maximovits rendőrkapitány már alaposabban felkészült, mégis tehetetlenné, sőt nevetségessé vált. Jurisits, a párt vezetője ismét a Jagosits-féle Rózsakert helyiségébe kért engedélyt a gyűlés megtartására. Maximovits írásban meg is adta az engedélyt, a gyűlés kezdetén azonban megjelent három csendőrrel, közölve, 38